Hosszan nézek el utánad,
S mint örvény a víz alatt,
Meg-megkapja és sodorja
Lelkemet egy gondolat
Tán utolszor láttalak most,
Vagy ha látlak ezután... 

Csak most érzem, hogy szeretlek,
Hogy szeretlek igazán. 

Gyulai Pál

Kikyo the Angel of Darkness

Biztasson hangod, mert szeretlek én,
hidd el, mindig téged vártalak.

Hiányzol nékem, mint földnek a fény,
gyere oly közel, hogy lássalak.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem!
Nem vagyok mindig se hűtlen, se szent,
de hangod megjavít, ha hallhatom!
Hiányzol nékem, mint éjnek a csend,
te légy éjszakám és nappalom.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem! 

 

 

Még észrevétlen vagyok

Hát nem tudok búcsúzni,
Nem tudok.
Pedig szép lehetnék -
Arany keretben mozdulatlan
Nő.

 

Drága,
Mint egy ikon-madonna.

Vagy lehetnék higany:
Ezüst kiáltás.
Lelkiismeretes ápoló.
Lényem a mártírfényben
Felragyogna.

 

Lehetnék vércsepp
A mikroszkóp szemében.

Nem tudok búcsúzni.
Nem tudok.
Én féltelek, hogy felfigyelsz rám.
Míg észrevétlen vagyok,
Maradok.
 

http://www.youtube.com/watch?v=bd3h8e6UtFE&feature=share