Nem az az igazi kín amikor könnyektől elvagy ázva hanem amikor belül sírsz...mégis mosolyogsz.

Egy könnycsepp

Szeretnék egy kis dobozba rejtőzni

 magamból kifordulva semmivé lenni

ne érezni a fájdalmat a szívemben

keserű ízt, mi uralkodik testemben.

Keserűség ingoványa testemet mardossa

Torkomat önzetlenül  nyaldossa

Ordítok,sikolyom testembe zárul

A harag vaskapuja lelkemre lapul.

Egymagamba vagyok a falak között

Isten tenyerében elrejtőzök

Könnyeim ölelő karjába zúdulnak

S a fájdalmam testében megnyugodnak.

Tímár Judith 
 

Juhász Gyula: Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.

Engem elfelejthetsz, 

de arra a pillanatra emlékezzél,

 mikor odabújtál mellém és magadról megfeledkeztél...”

Vannak a léleknek megoldhatatlan helyzetei..... és akkor minden elveszett.....

Fáj a szívem, fáj a lelkem,
nincs életem, nincsen testem.
Nincs boldogság, nincsen álom,
nincsen senkim e világon. 

 

Nincs testvérem, nincs barátom,
nem kell senkit hazavárnom.
Nincs életem, nincs szerelmem,
mondd meg nékem, miért lettem? 

Van gyermekem és nyomorom,
van fájdalom és sírhalom.
Van bánatom, nincs vigaszom,
egyedül az a sírhalom. 

Volt életem, de már nincsen,
volt értelmem messze innen,
volt szerelmem, talán régen
de már nincsen, miért nincsen? 
Donna:Magány