2011. november 19., szombat
2011. november 5., szombat
Korál A szeretet koldusai

A szeretet annyi...
A szeretet annyi:-elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
S örökké hinni,hogy szép az élet!
Megértőn nézni a világra,
ápolni,kinek a lelke árva,
tudni,a rossz is csak emberi,
másképpen lát,ki ezt felismeri.
Keresd a jót,kívánd a szépet!
lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt,amiben gyarló.
szeress ha fáj is,legyél kitartó!
Azért születtél erre a földre
,hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretetének
,,Szeretném,hogyha szeretnének!"
A szeretet annyi:-elfogadni,
nyitott szívedből többet adni!
Másokban meglátni a szépet,
S örökké hinni,hogy szép az élet!
Megértőn nézni a világra,
ápolni,kinek a lelke árva,
tudni,a rossz is csak emberi,
másképpen lát,ki ezt felismeri.
Keresd a jót,kívánd a szépet!
lásd meg másban az emberséget!
Bocsásd meg azt,amiben gyarló.
szeress ha fáj is,legyél kitartó!
Azért születtél erre a földre
,hogy szeretni tanulj mindörökre.
Szívedben szóljon a szeretetének
,,Szeretném,hogyha szeretnének!"

2011. október 28., péntek
Váradi Jenő (Deny)- Megfagyott könny
Egyedül az éjszakában...
Leszáll az éj. A hold már, fényesen ragyog.
Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok.
Megpihen a természet, szendereg a táj.
Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár.
A tóparton ülök, ahol a föld még őrzi a nap melegét.
A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét.
Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér,
Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér.
Ezernyi hangján szólít meg az éj.
Lágy suttogással köszönt néhány falevél.
A közelben hangosan béka kuruttyol,
Fű közül egy tücsök zenével válaszol.
A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott,
Vidáman táncolnak tükrén a hullámok.
A partról szomorúfűz halvány sziluettje,
Borul bánatosan az ezüst víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog,
Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj.
A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem,
A holdat keresi fáradt tekintetem.
Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát?
Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most is holdfényben füröszti meg arcom,
Megpróbálja lemosni, a szomorúságom.
A csillagok is huncutul rám kacsintanak,
De nyomát sem látják arcomon mosolynak.
Felkelek, és lassan aludni indulok,
A sötétség feketén köröttem’ imbolyog.
Kézen fog a magány, ő kísér utamon,
Az egyedüllét terhét cipelem vállamon...
/ismeretlen/
Leszáll az éj. A hold már, fényesen ragyog.
Körülötte elszórtan, hunyorgó csillagok.
Megpihen a természet, szendereg a táj.
Lágyan ringatódzik a tavon a holdsugár.
A tóparton ülök, ahol a föld még őrzi a nap melegét.
A távolba merengve, hallgatom az éjszaka zenéjét.
Lábamnál apró neszezéssel a hullám partot ér,
Nesztelen repüléssel köröz egy éhes denevér.
Ezernyi hangján szólít meg az éj.
Lágy suttogással köszönt néhány falevél.
A közelben hangosan béka kuruttyol,
Fű közül egy tücsök zenével válaszol.
A tó a holdfénytől ezüst ruhát kapott,
Vidáman táncolnak tükrén a hullámok.
A partról szomorúfűz halvány sziluettje,
Borul bánatosan az ezüst víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog,
Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj.
A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem,
A holdat keresi fáradt tekintetem.
Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát?
Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most is holdfényben füröszti meg arcom,
Megpróbálja lemosni, a szomorúságom.
A csillagok is huncutul rám kacsintanak,
De nyomát sem látják arcomon mosolynak.
Felkelek, és lassan aludni indulok,
A sötétség feketén köröttem’ imbolyog.
Kézen fog a magány, ő kísér utamon,
Az egyedüllét terhét cipelem vállamon...
/ismeretlen/
2011. szeptember 17., szombat

Gligorics Teréz : Én legyek...
Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,
Sötétben az égő gyertyafény,
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz, ha nincs remény…
Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,
Ha időnként bárhol elhagyod…
Legyek az ölelés, perzselő vágyad,
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám a tenger ha árad,
Könny, ha már mindenki megtagad…
Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok, a te utad járom,
S kimúlok, ha fény nincs tovább...
Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,
Sötétben az égő gyertyafény,
Holnap is én legyek a láthatárod,
Szívedben vigasz, ha nincs remény…
Legyek a napfény a felhőtlen égen,
Az éjszakában a csillagod,
Találjam meg a lelked a szélben,
Ha időnként bárhol elhagyod…
Legyek az ölelés, perzselő vágyad,
Nekem szánj minden csókodat,
Legyek a hullám a tenger ha árad,
Könny, ha már mindenki megtagad…
Szíved örökre enyémbe zárom,
Nem leszek sohasem délibáb,
Árnyékod vagyok, a te utad járom,
S kimúlok, ha fény nincs tovább...

2011. augusztus 27., szombat
ARASH feat Helena- Broken Angel
"Talán TE vagy!
Talán Te vagy, akire vártam,
Akire álmomban vágytam,
Aki boldoggá tud tenni,
Aki megtanít feledni,
Aki fogja majd a kezem,
Aki büszkén járkál Velem,
Aki majd odaadóan szeret,
S rajtam soha nem nevet.
Ha butaságot is teszek,
Ott lesznek a nyugtató kezek,
Melyek észhez térítenek,
S el soha nem engednek.
Talán Te vagy, akire vártam,
Akit az égtől kívántam,
Akinél jobbat nem találok,
Akitől mindent szebbnek látok,
Akitől színesebb a világ,
Akitől kinyílik minden virág,
Aki mindig velem lesz,
Úgy érzem, te kellesz! "
Talán Te vagy, akire vártam,
Akire álmomban vágytam,
Aki boldoggá tud tenni,
Aki megtanít feledni,
Aki fogja majd a kezem,
Aki büszkén járkál Velem,
Aki majd odaadóan szeret,
S rajtam soha nem nevet.
Ha butaságot is teszek,
Ott lesznek a nyugtató kezek,
Melyek észhez térítenek,
S el soha nem engednek.
Talán Te vagy, akire vártam,
Akit az égtől kívántam,
Akinél jobbat nem találok,
Akitől mindent szebbnek látok,
Akitől színesebb a világ,
Akitől kinyílik minden virág,
Aki mindig velem lesz,
Úgy érzem, te kellesz! "

2011. augusztus 19., péntek
No ~ Hivlak
Én hívlak élni..... Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj, hisz erőre így találsz. S mi most bánatot okoz később nem lesz rá gondod. Hidd el jól tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszáj. Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni... Dsida Jenő
2011. augusztus 13., szombat
A padlás (musical) - Örökre szépek
Két összesimuló test
van hogy két lomha hullám
s az éj az óceán.
Két összesimuló test
van hogy két puszta szirt és
az éj sivatag.
Két összesimuló test
van hogy két vén gyökér mely
belemélyed az éjbe.
Két összesimuló test
van hogy két mennydörgés és
a villámlás az éj.
Két összesimuló test
két csillag mely lefut
az üres ég alá.
van hogy két lomha hullám
s az éj az óceán.
Két összesimuló test
van hogy két puszta szirt és
az éj sivatag.
Két összesimuló test
van hogy két vén gyökér mely
belemélyed az éjbe.
Két összesimuló test
van hogy két mennydörgés és
a villámlás az éj.
Két összesimuló test
két csillag mely lefut
az üres ég alá.
2011. augusztus 12., péntek
Zámbó Jimmy Minden ember boldog akar lenni
Mért szép nyáron a táj,
a magányosság ősszel miért fáj?
Egy-egy emlék mért csábító,
mért esik jól néhány kedves szó?
Mért szép kéken az ég,
mondd, mért szép egy derűs messzeség?
Egy-egy álom, mondd, miért jó,
a tavasz íze miért csábító?
a magányosság ősszel miért fáj?
Egy-egy emlék mért csábító,
mért esik jól néhány kedves szó?
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
Mért szép kéken az ég,
mondd, mért szép egy derűs messzeség?
Egy-egy álom, mondd, miért jó,
a tavasz íze miért csábító?
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
(Mert) minden ember boldog akar lenni,
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
oly szép az egész világ!
a szívünk előtt száll a kék madár.
Ha téged látlak, úgy érzem már,
oly szép az egész világ!
oly szép az egész világ!
Zámbó Jimmy: Minden meg van írva
Miért kell ami nincs amit nem lehet, Miért kell aki bánt aki nem szeret, Miért kell ami nem tiéd, ami messze van. Miért kell neked? Miért kell hogy messze nézz még az ablakon, Miért jó ha vágyak ülnek az arcodon, Miért jó ha mindig elvisz a képzelet, Miért kell neked? Miért jó neked? És nekem. Valahol minden megvan írva, Egy végtelen papíron. Fönt az égben. Valahol minden megvan írva, Egy végtelen papíron. Most és mindörökre. Valahol minden megvan írva,
Egy végtelen papíron. Fönt az égben. Valahol minden megvan írva, Egy végtelen papíron. Most és mindörökre.
Egy végtelen papíron. Fönt az égben. Valahol minden megvan írva, Egy végtelen papíron. Most és mindörökre.
2011. július 26., kedd
Koncz Zsuzsa - Kegyetlen játék

Ki tudja már, hogy hová megyünk és tudunk-e szeretni még ha megérkezünk
Ki őrzi majd a szívünk dalát
és a filléres emlékeink
hangulatát
Gyűlöllek téged, hazug ígéret de ha őszinte lennél talán szerethetnélek Kegyetlen játék, gyűlöllek téged pedig ezzel az erővel már szerethetnélek Csöpög a méz és hazug a dal és csak illúziókat ad el a reklámipar Nem érdekel, hogy ki mit ígér hiszen elszáll a szó, és az írás semmit sem ér Gyűlöllek téged hazug ígéret de ha őszinte lennél talán szerethetnélek Kegyetlen játék, gyűlöllek téged pedig ezzel az erővel már szerethetnélek Hiszen tudom, hogy tudod, hogy minden most bizonytalan és annak, ki elszántan hazudik, előnye van De ha úgy érzed te is, hogy még lehetne más talán szívünkhöz szólhatna még egy vallomás Szerethetnélek, és mégis félek hogy bármit mondsz, részedről minden csak hazug ígéret Kegyetlen játék, ilyen az élet de ha őszinte lennél, talán szerethetnélek de ha őszinte lennél, talán szerethetnélek és a filléres emlékeink
hangulatát
2011. július 14., csütörtök
2011. július 9., szombat
Vörösmarty Mihály: A merengőhöz
Hová merült el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatól sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától fel rémül a szívmagány.
Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könnyűt.
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatól sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától fel rémül a szívmagány.
Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könnyűt.
2011. július 8., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



