2012. december 8., szombat
2012. december 7., péntek
2012. december 2., vasárnap
2012. december 1., szombat
"Nincs
rosszabb érzés, mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd
elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod,
hogy mondjon valaki valamit.
Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.
Elmész valahonnan s elindulsz valahová. . . valamiért. . . Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipők
Csak ne kéne mindig elvágni azt a kötelet..."
Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.
Elmész valahonnan s elindulsz valahová. . . valamiért. . . Hogy miért? Mert van okod. Vagy nincs. De valamiért biztos. Bőröndödbe bepakolod minden cuccodat, ruhákat, cipők
et,
könyveket, emlékeket, élményeket, gondolatokat, ráülsz, és összehúzod a
cipzárat.
Majd kicsivel később eltávolodsz, a vonat suhan . . . és Te
felejtesz.
Egy idő után elhalványul minden, mi akkor sebet ejtett
rajtad.
Megsárgult emlékképek. Elhalkult hangok, mondatok. Elfelejtett
emberek, tulajdonságok, helyek, épületek, kicsiny sarkok, lopott csókok.
És ha egyszer majd . . . még visszatérsz oda, a képek kitisztulnak és a
hangok egyszer csak élesednek. Minden olyan lesz, mint régen volt. . .
talán. . . . Bár mégsem. Soha nem lesz olyan igazi. . . olyan első. De
jó így is.
Később megint ott vagy . . .
Boldogan, örülsz mindennek,
szárnyalsz, szeretsz és barátkozol. Szép képek. Csak sajnos valahol
minden véget ér. . . . mindig. Egyszer a jó emlékeknek is vége szakad,
valaki elvágja a kötelet, onnantól megint kereshetsz valamit. . . valami
szépet, aminek örülhetsz és újra megbarátkozhatsz vele. Örök körforgás.

2012. november 30., péntek
a szeretet magába zár.
Kívül reked a bántó szándék,
- lelked naponta erre vár.
Többet jelent, így, szavak nélkül,
- több, mint millió gondolat.
Eltűnik minden bántó szándék,
s feleded minden gondodat.
- több, mint millió gondolat.
Eltűnik minden bántó szándék,
s feleded minden gondodat.
Félelmeid elmenekülnek,
lelked megújul, énekel.
Egy megnyugtató ölelésben
a lényed végre fényre lel.
lelked megújul, énekel.
Egy megnyugtató ölelésben
a lényed végre fényre lel.
Álmod, vágyad valóra válik,
csak boldog érzés vesz körül,
belépsz a földi mennyországba,
ahol a lélek él, s örül.
csak boldog érzés vesz körül,
belépsz a földi mennyországba,
ahol a lélek él, s örül.
Körül vesz, mégis szabadabb vagy,
tiéd az egész nagy világ.
Elbódít, bánatot feledtet,
varázslatként tud hatni rád.
tiéd az egész nagy világ.
Elbódít, bánatot feledtet,
varázslatként tud hatni rád.
És oly csodás az ölelésben,
hogy nem vagy benne egyedül.
Ott van egy társ, egy másik lény is,
aki ezt érzi legbelül.
hogy nem vagy benne egyedül.
Ott van egy társ, egy másik lény is,
aki ezt érzi legbelül.
Ilyenkor két szív együtt dobban,
a fél-elem párjára lel,
így válnak teljesen egésszé,
mikor a kar körül ölel.
a fél-elem párjára lel,
így válnak teljesen egésszé,
mikor a kar körül ölel.
Egész-séged így lehet teljes,
a magány, tudd, megbetegít.
Öleld hát át a nagyvilágot,
a szeretet, hidd, talán segít.
a magány, tudd, megbetegít.
Öleld hát át a nagyvilágot,
a szeretet, hidd, talán segít.
Két kar körül fon óvón, védőn,
két karod viszonozza azt!
Öleld körül a szenvedőket:
Ölelj, szeress és nyújts vigaszt!
Aranyosi Ervin: Ölelés
két karod viszonozza azt!
Öleld körül a szenvedőket:
Ölelj, szeress és nyújts vigaszt!
Aranyosi Ervin: Ölelés
2012. november 27., kedd
Dsida Jenő: December
A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.
Pelyhet kavarva dudolász a szél
és nagy titokról halkan
meséket mesél.
...Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete,
s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat
csak azért, - mert fehér.
2012. november 11., vasárnap
2012. november 8., csütörtök
Itt vagy még velem, a szétszórt képeken.
Tegnap még szerettük egymást, ma nincsen semmi sem.
Pár kép maradt, az ajtód messze van.
Lassan széthordja a hajnal az éjszaka díszletét.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Kértem, ne menj, maradj még velem.
Távol a hűvös holdsütésben, csendesen ágyazol.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol látod az örök éhség, most és mindörökké.
Kértem, kértem, maradj még velem.
Hozzád hajszol látod az örök éhség.
Most és mindörökké.
Tegnap még szerettük egymást, ma nincsen semmi sem.
Pár kép maradt, az ajtód messze van.
Lassan széthordja a hajnal az éjszaka díszletét.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Kértem, ne menj, maradj még velem.
Távol a hűvös holdsütésben, csendesen ágyazol.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol az örök éhség, most és mindörökké.
Ezer éve már, hogy elhagytál. Járom a szerelem sivatagát.
Hozzád hajszol látod az örök éhség, most és mindörökké.
Kértem, kértem, maradj még velem.
Hozzád hajszol látod az örök éhség.
Most és mindörökké.
2012. november 1., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








































