a LélekfényÉn....c. már régóta készülő könyvemből...
már nem sokára itt az alagút vége és a könyv befejezése. :))
El kell tudni engedni.....még ha olykor nagyon -nagyon nehéz is, a lelked része, mert szeretted, mert még mindig tiszta szívedből szereted...hogyan tudnád elengedni a lelked részét?
ha már nem szeretnéd? akkor becsapnád magad, hiszen elfogadtad a rossz tulajdonságait is,...hiszen azzal együtt szeretted...nem minden emberi lény tud alkalmazkodni, elfogadni azt ami neki esetleg nem jó, de az őszinte szívből jövő érzés, a szeretet ezen is feltud emelkedni...
nyugalom vesz körül...gondolataid cikázása...most nem veri fel a csendet ...megoldást keresel....
álmok, képzelet, valóság, ábránd......
szavak, megtanultad ...érzed
fekszel a sötét, de mégis bársonyosan simogató mohás földön...egy nyirkos kellemesen és borzongatóan hideg reggelen.....
körbefon valami szoros háló mint mikor a pók nem engedi áldozatát..... szabad vagy, s mégis a gondolataid ide vannak bezárva...
az őszi erdő színpompás levelein ülő harmatcseppek meg-megcsillantják magukat ....legördülnek a Te harmatcseppjeid is arcodon...érzed a melegséget szinte égetnek a gömböcskék, hiszen mindben egy egy régi szép emlék....egy harmatcseppbe zárt kicsinyke világ.
el kell tudni engedni .....a jót amit jelentett....s miközben a gyűlöletet is érzed...nem nem Őt gyűlölöd! .....a helyzetet...a helyzeted.....
.... és szinte csontodig hatolnak a miértek....miért? ...miért?...miért?
teszed fel magadnak csupán ezt a kis rövid szócskát.
...és megpillantasz az összeölelkező fák égig érő lombjai közt egy picinyke rést amin beszűrődik az a csodálatos fényvilág....ezt a világot csak te ismered, mert benned él......és bármily komor a valóság, ő amikor szükség van rá ott teremt.....megvillan ....és utat mutat.......
hirtelen megpillantasz egy képet....felcsillan egy kedves mosoly...előtted...
becsukod szemed pilláid mozgása mint ezer apró pillangó szárnycsapása...vibrál...és egyre csak erősebb élesebb lesz a kép...már a lelked villanásai ezek....
lágy vonások...kedvesség...báj....SZÉPSÉG....
ekkor változik a fény.... a villanás mást is mutat, Ő nem Te vagy, ott vagy a magad belső szépségével, de ez a szépség valami más.... a lelked mélyén már érzed ...Ő az akit mindvégig tetszett neki...róla álmodott és Őt dicsérte...neki mondta a szép szavakat...mi közben Veled volt régen ....Veled .....és most bár már csak a gondolatai.....mondta hiányzol.....de Őt kiáltotta szépnek......a külső szépség...mely belülről fakad....
.........
a bokor megzizzent...ébredezel...gondolataid már kezdenek a képzeld mesevilágból visszatérni ....melletted kidugja kicsiny orrocskáját a kis tüskékkel teli süni...ő nem keresi a miérteket......nem keresi, hogy miért érzi, hogy most őt kell meglátnod, LélekfényÉn...... akaratlanul is szeretetből is ha hozzád bújik ...szúr....és mégsem fáj, mert szereted...az állatokat......
...és az embereket.....mert ez vagy Te...
******
..... ha látjuk álmainkban .... a bűvölet légkörében az elérhetetlent......az elérhetetlen SZÉPSÉGET.......ugyanazt érezhetjük......a valóság síkján is...
egyfajta boldogságot mely melengeti szívünket...valóságban erő kell és alázat és....
folyt köv.....
könyvborító, természetesen ...ez is Én....
