Omega-boldog angyalok

Omega-boldog angyalok

Nézz fel, álmok az égen, fénylő csillagok
Ott él ki elment innen, de el nem hagyott

Nézz fel, szárnyak a szélben, védő angyalok
volt már szegény az Isten, de el nem hagyott

Érzem, szívedben minden emlék megmaradt
És látod, álmodban várod az eltűnt arcokat

Fényben pillangó táncol az égi színpadon
A földön még embert játszott és néha álmodott

Nézz fel, szárnyak a szélben, Ők boldog angyalok
Volt már, ki elment innen de el nem hagyott

Érzem szívedben minden emlék megmaradt
és látod, álmodban várod az eltűnt arcokat

Ott fenn, álmok a fényben boldog angyalok
Volt már ki elment régen, de el nem hagyott

Szép lány

A táncod őrzi egy kép

A fény, ahogyan átölel

Az árnyékról mesél

Villan meztelen vállad

De senki sem figyel rád

A magány ebben a táncban

Lopott egy éjszakát

A fény, ahogy arcodhoz ér

Hideg, mint a jég

Egy kép mindent elmesél

Te mégsem igazán érted

Szép lány

Az álmod őrzi egy kép

A remény szelíden átölel

S egy emlékről beszél

Talán akire vártál

Nem jön el soha már

A holdfény ebben a táncban

Ígér ezüst ruhát

A szó, ahogy téged szeret

Elolvad, mint a hó

A fényben veled táncoló

Magányodat nézem

A fény, ahogy arcodhoz ér

Hideg, mint a jég

Egy kép mindent elmesél

De mégsem igazán értem

Gheorghe Zamfir - Einsamer Hirte (Relax music)

A kétszázéves ember (Teljes film) - YouTube.mp4

Látogatás

Egy Csillag kísér minden este,

Hogy jó éjszakát kívánjon este.

Egy Csillag látogat meg engem,

Megkérdi, napom miért van ilyen csendben?

Mivel töltöm a reggeli időt,

Szólt hozzám valaki délelőtt?

Múltával teli a délelőtt,

Délben egyedül állok a Nap előtt.

Egy Csillag látogat meg engem,

Megkérdi, hogy telt a délután?

Kérdezte valaki is ezután,

Mért nézek az alkonyi Nap után?

Egy Csillag kísér minden este,

Csillag testvéreit keresve.

Megkérdi, milyen volt az Ő ruhájuk,

Mikor piros ruhát adott az Éj rájuk?

Egy Csillag látogat meg minden este,

Hogy a sötétség álmom ne rettentse.

Egy Csillag kísér minden este,

Kék ruhája, kék az Ég este.

Mi lesz, ha nem kísér a Csillag este,

Nagyon sötét lesz minden este.

Becsukott szememben megmarad a belátogató fénye,

Olyan mint az Ég, kék örök fénye.

2005. június 6.
forrás: http://macsed.csillagpark.hu/z615.htm#hfenye

Utazás

Holdat talált az éj
Tükre a tó, oly mély
A völgyben megnyúlnak az árnyak
A szél bont magának szárnyat
Táncolj szél, táncolj
Libegjen rajtad a fátyol

Karját nyújtja felém a szél
Elém áll a Göncölszekér
Utazni visz majd felfelé
Magasra a Csillagok felé
Felveszem ezüstös ruhám
Mit a Hold fénye hint reám
Felöltök mindent ami Ék
A Nap-nak bíbor köntösét

Látom majd a Föld hogy forog
A világűrben mily honos
Magammal viszek egy darab követ
Mely a földről emlék lehet
A kő a földhöz hozzá tartozik
Nem kell vele megdobni valakit

Az utazás remek lehet
Ha a szívem majd nem remeg
Jaj! jön a nagy tragédia
Nem utazhatok sehova
Mégis a Földön maradok
Mert csak parányi porszem vagyok

1990. szeptember 6.
forrás:http://macsed.csillagpark.hu/z615.htm

A múlt halott,
s mit rád rakott,
mázsás súlyát ereszd csak el…
Míg rád szakad,
nem vagy szabad,
légy megbocsátó, hogyha kell…
Vigasztalódj,
nevess, dalolj,
engedd szállni a lelkedet.
Ha húz a súly,
hogy porba hullj,
fennen szárnyalni nem lehet.
Lelked, ha száll
szabad madár,
valót teremt a képzelet.
Bocsáss meg hát,
minden hibát,
s élj boldog, teljes életet!

Aranyosi Ervin: Bocsáss meg!

....mindazok után, amik együtt történtek velünk
most te elmész
talán emberfeletti erő kellett hozzá
hogy ezt a döntést meghozd

egyetlen egyszer, egyetlen egyszer
könyörgök neked, nézz a szemembe
csak egyetlen egyszer

miután elértünk mindent, amiről álmodtunk
most te elmész
a barátod voltam
igazságban és hazugságban
ez így nem ér

egyetlen egyszer, csak egyetlen egyszer
ne fordíts hátat
nézz szembe velem
csak egyetlen egyszer

egyetlen egyszer
mondd, amit gondolsz
mondd, mit szeretnél
és utána menj el
mert nem hibás, ki már nem érez
meg fogom érteni, tudom
csak szeretném, ha elbúcsúznál
utoljára

egyetlen egyszer
mondd a szemembe,
hogy már nem szeretnél viszontlátni
hogy belefáradtál, hogy mellettem légy

egyetlen egyszer
mert szükségem van rá, hogy újból halljam
mert nem tudom megérteni
hogy annyi dolog, amit együtt megéltünk
egyszer elmúlhat

egyetlen egyszer
nézz rám és mondd
hogy elfelejtetetted, hogyan szeress
hogy belefáradtál, hogy mellettem légy
azok után, hogy összehozott a végzet
minden így ér véget
ilyen kegyetlen módon válunk el
ezt nem tudom elfogadni

egyetlen egyszer, csak egyetlen egyszer
ne fordíts hátat
és nézz szembe velem
csak egyetlen egyszer

egyetlen egyszer
mondd, amit gondolsz
mondd, mit szeretnél
és utána menj el
mert nem hibás, ki már nem érez
meg fogom érteni, tudom
csak szeretném, ha elbúcsúznál
utoljára

egyetlen egyszer
nézz rám és mondd
hogy elfelejtetetted, hogyan szeress
hogy belefáradtál, hogy mellettem légy

  Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj.

Valahol az éjen át,
az álmok tengerén,
készülsz már felém.
De az életünk könyvét mások írják
és az út köztünk oly hosszú még.

Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám s
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj
s amíg így gondolsz rám,
ez a vágy mindig bennünk él.

Még mennyi könny és mennyi éj,
még mennyi elfojtott remény.
Ugyanúgy várlak, ugyanúgy érzek mint rég.

Gondolj néha rám
a távolból.
Bárhol rejt az éj.
Gondolj néha rám,
egy szót se szólj.
Szíveddel láss, hogy szívemhez érj s
amíg így gondolsz rám
ez a vágy mindig bennünk él.

 

Fotó: Csillag Pál

"Te vagy az egyetlen a Földön akiért mindent megteszek,
Veled az életem töltöm,
Nem csak múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem, másé nem lehetsz,
Én is csak a Tiéd,
Ha igazán szeretsz!"
(Goethe)

Azzal kezdeném, hogy hidd el, nem panaszkodom,
Ha körülnézek, látom, nincs is rá okom.
De van néhány dolog, amit elmondanék,

Csak attól félek én, hogy félreértenéd.

 Ha szépen szólok hozzád, gyakran meg sem hallgatod,
Vagy elintézed azzal, hogy túl érzékeny vagyok,
S ha indulattal szólok, hogy figyelj végre rám
A türelmetlenségem a legnagyobb hibám.

 Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el a bánatom?
Hogy mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el, nem tudom.

 S azt sem értem én, a gondjaid miért titkolod,
Attól félsz talán, mindig rosszra gondolok?
Ha őszintén beszélnél, tudom, segíthetnék,
De vallatni sem merlek, még félreértenéd.

 És úgy érzem már néha, hogy nincsen szükséged rám,
Mindent jobban tudsz, és én csak jártatom a szám,
És ha bölcsen kioktatsz, végül észre sem veszed,
Hogy mélyen hallgatok, veled már nem beszélgetek.


Hadd mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hogy mondjam el a bánatom!
Hadd mondjam el neked, hogy mondjam el neked,
Hadd mondjam úgy, ahogy tudom! 

Bús szívből énekelni édesen

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Nevetek, ha mondják nevetek, ha kell mindenen
Nevetek, de közben könnyezem.
Dalolok a máról, dalolom, hogy nincs fájdalom
Dalolom, de máshogy gondolom.

Szívemben hordom rejtve csendesen bánatom, bánatom.
Ó meddig büntet még az életem, nem tudom, nem tudom.

Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény.
Dalolok a fényről, dalolom, hogy ez kell nekem,
Dalolom, s tán lassan elhiszem.

Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény!
Dalolok a fényről, dalolom, hogy ez kell nekem
Dalolom, s tán lassan elhiszem.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Ossian - Többet ér mindennél


Mindenek felett: a megélt éveket,
Emlékképeket;
a fájón szépeket nyújtom Neked.
Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit,
A múló perceket;
mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked.


Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.


Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát,
Közös terveket;
ennyit adhatok kincsként Neked.


Egy tiszta érintés,
Egy néma ölelés,
Néha többet ér...
A szótlan bölcsesség,
A ritka tisztesség,
Nékem többet ér... mindennél.


Lelkem Oltárán Öröm-gyertya ég.
Néma zsoltárát csak mi halljuk rég.
Fáradt szívemnek, szíved menedék,
Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég.


Refrén:
Egy érintés,
Egy ölelés,
Többet ér.
A bölcsesség,
A tisztesség,
Többet ér... mindennél

Egyedül