Budai Zolka

Függöny mögött

Hova bejár a karácsony
s még ajándékokat adnak,
ott apró fényes izzóktól
narancsos az ablak.

Ott lakik benn a szeretet,
a megváltónak hitt gyermek,
ott esznek-isznak, felednek
és ott énekelnek.

Hol sötéten néz a párkány
s nem hullik rá semmi varázs,
csak álmaira tér néhány
cigarettaparázs,

ott lakom én verseimmel
a függöny mögött eltűnve,
ott égetjük ünnepünket
megfagyott lelkünkbe.

Lupsánné Kovács Eta 
Ég a gyertya 
 Karácsonyi gyertya lángja a bánatot elszikrázza, és a reményt hinti széjjel, szívet, lelket mind kibérel. Remény lángja szívünkben van, Karácsonykor lángra lobban a boldogság égig érhet, ünneppel ne érjen véget; ott a bánat meddőn árkol, hol a remény bevilágol magányt, s a bút mind kizárja, ég a gyertya, kicsi lángja...

Kívánj igazi ünnepet

Tudom, szép volt,
Igen, szép volt minden perc.
Hidd el, jobb lesz nélkülem,
Hidd el, jobb lesz így, engedj el!

Nem értettem,
A szememben kialudt a fény.
Nem tudom, hol rontottam el,
De te csak nevettél, nekem fájt.

Hidd el, úgy fáj, hogy nem látlak már,
Ne sírj most kérlek, túl késő már.

 Ma még együtt,
De holnap hajnalban indulok.
Legyen ez az utolsó éjszakánk,
Kérlek ölelj át, szoríts jól!

Ne szólj, kérlek,
Innen nincs már visszaút.
Zárd be az ajtót mögötted,
Engedj el, indulok.
Nem jövök vissza már,
Ne várj rám!
  
Hidd el, úgy fáj, hogy nem látlak már,
Összetört szívvel gondolok rád.
Néha még fáj, hogy nem látlak már.
Ne sírj most kérlek, túl késő már. 

 

 Miért kell ami nincs amit nem lehet, Miért kell aki bánt aki nem szeret, Miért kell ami nem tiéd, ami messze van. Miért kell neked? Miért kell hogy messze nézz még az ablakon, Miért jó ha vágyak ülnek az arcodon, Miért jó ha mindig elvisz a képzelet, Miért kell neked? Miért jó neked? És nekem. Valahol minden megvan irva, Egy végtelen papiron. Fönt az égben. Valahol minden megvan irva, Egy végtelen papiron. Most és mindörökre. Valahol minden megvan irva, Egy végtelen papiron. Fönt az égben. 

Valahol minden megvan irva, Egy végtelen papiron. Most és mindörökre.