Gondolj néha rám a távolból. Bárhol rejt az éj. Gondolj néha rám s egy szót se szólj. Szíveddel láss, hogy szívemhez érj s amíg így gondolsz rám, ez a vágy mindig bennünk él.
2013. április 22., hétfő
2013. április 21., vasárnap
2013. április 20., szombat
2013. április 14., vasárnap
2013. április 7., vasárnap
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
2013. február 16., szombat
Szabó Ila :
EPILÓG
Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól. Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de életedre titkon
tekintetem vigyáz.
2013. február 1., péntek
A csend partján ha lépdelsz, Lesz veled egy mégis, Lesz veled egy mégsem, Gondolkozz miért nem.
Mert nem kezdődött, s nem lett vége, Csak egy reggel volt mely nem ébredt a fényre, A csend partján ha lépdelsz, Mond el, miért nem?
Napokra emlékszel, mit odaadtál másnak, De nem kaptál semmit, értéktelen a látszat, Lesz még olyan csend mely harangszóval ébreszt, Bátortalan válaszokat ágyúszóval öl meg!
S megérted, mit megérteni fáj, Kopogtat az élet, de beengedni fáj, A csend partján ha lépdelsz, lesz veled egy szó, Egyszer legyen majd jó
Nekünk így rendelték messze... Ahol egy csillag egy csillagnak van teremtve...
Jó veled aludni és ébredni is jó, Mégis fáj, ha elér ez a szó, Nem tudom, hogy éljek, hogy éljek tovább? De átölellek a himnusz után.
Nekünk így rendelték messze... Ahogy egy csillag egy csillagnak van teremtve...
Nem könnyű szeretni, ki döntött maga ellen, Ki bűhődni akar, látszatszerelemmel, Eljött valaki, a csend partjára, Üvölteni végre: a mindenért cserébe!
Mikor az első bomba lehullt, Hozzámbújtál éppen, Ha a csend partjára tévedsz, Mondd el, miért nem?
2013. január 19., szombat
2013. január 18., péntek
Szerettem volna segíteni rajtad. Nyúltam feléd, de Te nem akartad. Magasságból, magadba zuhantál, eltoltál és magadra maradtál.
Láttam én, hogy belül sír a lelked, nincs mosolyod, nincs mit ünnepelned. Fájdalmadat önmagadba zárod, s megtagadod az egész világot.
Bezárkoztál, de nem lát sírni senki, - “A fájdalmat hősként kell viselni!” Hadd higgyék csak, minden rendbe véled, hogy napjaidat vidám szívvel éled.
Ám én látom, féreg vájt szívedbe. Egyedül élsz, messze, számkivetve. Emberek közt tengeted a sorsod, nem nézel fel, lógatod az orrod.
Nem öntöd ki senkinek a lelked, fájdalmadat így kell elviselned. Befordulva, halálodat várod. S nem enyhíti senki a magányod.
Én próbáltam, – hagynálak beszélni. Próbálj meg a terhek nélkül élni! Próbáld meg, elfeledni a múltad, szeretném, hogy végre megtanuljad.
Isten vagy, hisz embernek születtél. Nézz magadba, mit is teremtettél. Építs fel egy másik, új világot, mit gyermeklelked álmaidban látott.
Sosincs késő, mindig van egy fűszál, kapaszkodj meg, mától légy felül már! Legyen célod, akarj élni végre, s szeretettel légy nyitott a szépre! Aranyosi Ervin: Magány
Ma ünnep van a Földön, Istenem! A Lelkem hozzád szállna... végtelen... A két karodba vágyom, szüntelen Az Isteni szív árva, kérdezem.
Ma ünnep van a Földön Emberek! Imára kulcsoljátok kezetek Hálára nyíljon ajkunk szüntelen Mert Istenünk kegyelme végtelen.
Ma ünnep van a földön Angyalok! Ti drága nemes szívű segítők Istennek áldásába merítők A kételyt, bánatot elkergetők.
Ma ünnep van a Földön Mindenek! Kell áldásotok, védelmetek, fényetek Az embertársaimért kérhetek? Ma, ünnep van a Földön... éljetek!
A szent estén majd eljövök ide.
Álmaim szekerébe fogatok
És szólok fantáziám táltosához:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
És álomhintón eljövök – ide.
Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A zúgó patakok.
És én fenyőtől fenyőhöz megyek
És minden fenyőt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltűzöm a szívemet
A legmagasabb fenyő tetejére, -
S imába kezdek: Magány,
Mi Anyánk…
Néked ajánlom égő szívemet…
Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.
2012. december 27., csütörtök
Legyenek az új évben gyönyörű álmaid Valósuljanak meg terveid vágyaid. Hordjon a teremtő a tenyerén téged Vidám szeretetben teljen el az éved. Kerüljön betegség, szomorúság, bánat Mit igazán szeretnél még valóra válhat. Hit öröm szeretet alapja a létnek Kívánok boldog élhetőbb Új Évet!!!
Bartáné Ember Erika
Karácsonyi üzenet
Fényes ablakok mögött ékes fenyő díszlik,
Karácsonyi ének utcára hallatszik.
Hópelyhek cikáznak odakint a szélben,
Egy asszony járt arra, gyermekkel kezében.
Ölelte magához, a hideg elől védve,
Bár foga vacogott, nem is vette észre.
Mosolygó szemekkel ablakon benéznek,
Halkan, hogy ne hallják, mesél gyermekének.
Mária és József hosszú utazását,
Hol hozta világra kicsi Jézuskáját.
Angyalok indultak szerte a világba,
Mikor megszületett az egek királya.
Szikrázó csillagok hullottak az égből,
Pásztorok dala szállt messze Betlehemből.
- Éhes vagyok, anya! - szólt halkan a gyermek.
Nem is ettünk ma még, csak pár száraz kekszet.
Azt sem vették észre, hogy az ajtó nyílott,
S a házigazda minden szót jól hallott.
Jöjjenek be, kérem, tiszteljen meg azzal,
Hogy egy asztalhoz ül az én családommal!
Mesélje el nekünk ezt a történetet,
Mikor Betlehemben megváltó született.
Kívánságom nekem erre az estére,
Legyen szívetekben boldogság és béke! Adjatok egy mosolyt meleg szívvel annak,
Akik e szép napon magukra maradtak!
Jusson egy tál étel, legyen meleg kályha,
Ne legyen kint senki a hideg határba`!
