Wass Albert: Igazgyöngyök
Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
s a kék vizeken tündökölt a hold,
tündér leány állott a tenger partján,
s a hab lágyan, szerelmesen dalolt…De egy este… messze észak felől
orkán hadával érkezett a tél,
a tündér sírt és fényes könnyeit
zúgó tengerbe hullatta a szél…Aztán elment… a tenger várta, várta,
és fodros habja többé nem dalolt.
Ködös, borongós, néma éjszakákon
sötét vizén nem tündökölt a hold…S a mélybe hullott tündér-könnyekből
lettek a fényes igazgyöngy szemek…
A gyöngyhalász néha megtalálja
a mélybe rejtett tündér-könnyeket…Én is ilyen gyöngyhalász vagyok,
és verseim az igazgyöngyszemek…
Egyszer lelkembe zokogott egy tündér
s azóta néha gyöngyszemet lelek.
2010. június 20., vasárnap
Zárai M -Vámosi J Gyöngyhalász
Wass Albert: A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen titokzatos, milyen sötét.
Semmit se látsz,
csak olykor egy-egy furcsa csillanást,
amint ezüst halak
suhannak mélységein át…De olykor hírtelen
jön valami eltévedt sugár,
zöldes világra gyújtotta lent a mélyt,
s a mélynek vége nincs sehol, sehol…Olyan a szív is,
mint a Szent-Anna tó titokzatos vize.
Elnézed néha: Zörgő kis doboz,
furcsa, lecsukott.
Hogy mikor, nem tudod:
de néha jön egy bomlott pillanat,
kitárul a mély, olyan szörnyű mély,
hogy előtte szédülve megállsz,
s imádkozol: Miatyánk, Szerelem
szenteltessék meg a Te neved…Nézted-e már tavaszi napsugárban
a Szent-Anna tó haragoszöld vizét?Nézted már a kedvesed szívét?
Wass Albert: Mert nagyon szeretlek
Wass Albert: Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.
A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát.
A dal vagyok, mely belőled zokog
holt mámorok tört ívén át az éjbe:
s én vagyok az a sápadtság, amit
éjfél után, ha bálból jössz haza,
rád lehel a sarki lámpa fénye.
Te lettél a minden
színes álomkép
mindig elkísért.
édes boldogságról szólt.
láttam, hogy rám találsz,
s türelmetlen vártam.
évek múltak el
mégsem adtam fel
bármi történt rólad szólt.
s eljött a pillanat
enyém lett a szíved.
elmúlt a tél
elmúlt a nyár
száz élmény fûz hozzád
mellettem állsz
- nem számít más -
te lettél a minden.
érzem értem élsz
jó, ha hozzám érsz
minden éjjel rólunk szól,
s ha mellettem ébredsz fel
csodás lesz a reggel.
erre nincs is szó
így kell így lesz jó
sorsunk egybe forrt már rég
nézz rám, hadd érezzem
közös lett az álom.
Ez a szerelem végtelen - Never finished love
2010. június 19., szombat
Fogadj el így
Fogadj el így ez vagyok én
Porszem a semmi közepén
Máskor meg szebb és jobb napon
Csak neked jobb formám hozom
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így ez vagyok én
Örök naiv, ha nézel rám
Szomorú bölcs harcok nyomán
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így ez vagyok én
Halvány kis fény az éj egén
Árnyék a napsugár mögött
Magányos tó a fák között
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így ez vagyok én
Örök gyerek anyám ölén
Keserű, édes, változó
Célratörő, álmodozó
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így ez vagyok én
Porszem a semmi közepén
Máskor meg szebb és jobb napon
Csak neked jobb formám hozom
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így ez vagyok én
Túl minden rózsaszín mesén
Örök naiv ha nézel rám
Szomorú bölcs harcok nyomán
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így ez vagyok én
Halvány kis fény az éj egén
Árnyék a napsugár mögött
Magányos tó a fák között
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így ez vagyok én
Örök gyerek anyám ölén
Keserű, édes, változó
Célra törő, álmodozó
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így
Fogadj el így
Fogadj el így ez vagyok én
Halvány kis fény az éj egén
Árnyék a napsugár mögött
Magányos tó a fák között
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így ez vagyok én
Fogadj el így
Medicine Woman - Medwyn Goodall ( BULLSTAR )
Cseh Tamás, Koncz Zsuzsa - Jöjj kedvesem
Szandi -Álomból valóság-
Küzdöttem én is ellenük sokat,
de álmok nélkül élni nem lehet;
kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!
Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint…
az érzés, ami áthat, felragyog,
mint a napfény mely minket melegít.
Úgy szeretnék végre hozzád bújni,
hogy beszívhassam bőröd illatát,
ölelő, óvó karodba besimulni,
s érezni leheleted lágy fuvallatát!
Testedhez testem tapadna akkor,
forró ajkad végre megcsókolna,
s e szépséges, vágyott pillanatkor
szerelmem valóban a tied volna.
Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.
Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,
hogy karodban fekszem, és ölellek…
s ne kelljen reggel mindent elfeledni!
Csak adni vágyom, elvenni sosem!
Csak szeretni, és nem ellopni mástól…
csak érezni, hogy van még érzelem,
ami megment a dermesztő magánytól.
Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!
Népesüljön be velük minden éjszakád.
mert álmok nélkül élni nem lehet.
Álmodj hát velem! Szép jó éjszakát
Harcos Katain: Kellenek az álmok!
Crystal: Menj tovább (Official clip)
úgy repít a szél míg az álmod vár.
Nézd, ahogy a felhők közt sólyom száll;
úgy szabad a szíved ha
jó úton jár.
Hogyha már sose kérsz,
talán adni is félsz,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Hogyha volna egy szó,
amit hallani jó,
csak menj tovább,
csak menj tovább!
Ha az élet már
mindent megtagad,
Te légy csak mindig önmagad!
Mindegy bárhova lépsz,
soha vissza ne nézz,
Légy önmagad,
mert csak így leszel szabad!
Kozmix Angyal
republic: gyere közelebb, menekülj el
2010. június 18., péntek
Kalapács József és a Kormorán - Záróvers (Wass Albert)
Fuchs Éva: Sorsod
A sorsod
Élni, mint más -
Élni másképp:
Másra vágyni
S tenni másért
Gyűrt arcok mélyén
Csillogó könnyekben látni
Mitől fájt az éj,
Minden tiszta nevetést
Meghallani, s benne tudni
Holnapunk hitét.
A sorsod
Édes álmokból
Mindig felriadni,
Megízlelt vágyakat
Sírva mind feladni,
Feléd nyújtott
Kezek között
Markolni a légbe,
Ölelő karodat
Kitárni, s könnyeid
Emelni az égbe.
A sorsod
Egyedül viselni, mit
Nem bírsz el magad,
Kutatni a forrást,
Hol megértés fakad,
Mint megváltót
Mindenben, s magadban
Szerelmet keresve
Ezerszer szegeződve
Az áldott keresztre.
A sorsod
Mindig játszani,
És mindig veszíteni,
De mindig Tudni
Újból elkezdeni.
Távoli tiszta
Világra vágyva
Elmenni akarni,
- és kínok között,
Emberré feszülve
Mégis Maradni!
Ossian: Csendesen
Amikor azt hiszed elfogyott,
S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed,
Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat,
Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább.
S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot,
lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak,
hát nincs jogod, hogy feladjad.
Az ember megmarad a holnapnak,
akkor is, ha gyötri a bánat...
2010. június 16., szerda
Álmodj szépet...
Ha néha, éjjelente meg-megállsz, s felnézel a csillagokra onnan várva vigaszt és reményt, gondolj arra, hogy talán ebben a percben kint állok valahol én is az égbolt árnyékában, s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat. S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha egymás mellett állnánk; kinyújtom karom, s a végtelenségen át szorítalak magamhoz, hogy tudjam: enyém vagy.