Barnaky Miklós: Távolság
Ha néha, éjjelente meg-megállsz, s felnézel a csillagokra onnan várva vigaszt és reményt, gondolj arra, hogy talán ebben a percben kint állok valahol én is az égbolt árnyékában, s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat. S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha egymás mellett állnánk; kinyújtom karom, s a végtelenségen át szorítalak magamhoz, hogy tudjam: enyém vagy.
Ha néha, éjjelente meg-megállsz, s felnézel a csillagokra onnan várva vigaszt és reményt, gondolj arra, hogy talán ebben a percben kint állok valahol én is az égbolt árnyékában, s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat. S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha egymás mellett állnánk; kinyújtom karom, s a végtelenségen át szorítalak magamhoz, hogy tudjam: enyém vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.