"Te pontosan tudod, ha egyszer is érezted már, hogy
persze este megint márvány hideg az ágy,
süt a csend, és börtönöd a szobád,
nincs akinek a szuszogását hallgasd,
nincs akinek a haját-bőrét megsimogasd,
nincs akinek minden pici szeplőjét elnevezd,
és a kis szeplők rajzában a csillagképeket felfedezd,
nincs akinek beszippantsd az illatát,
ami minden varázslatos levendula illatnál jobban megnyugtat,
nincs aki viszont simogat,
nincs akinek elmeséld a napi őrültségeket,
nincs aki válasz nélkül már meg is értett,
csak a hallgatással is segített,
nincs senki aki nevet a vicceiden,
nincs akiben gyönyörködj hajnalban,
amikor az első huncut napsugarak bekukucskálnak az ablakon,
és megcsillannak az egyébként láthatatlan pihécskéken,
a kicsi-kitakart, álmában is szemérmes, mégis őrülten vonzó testén,
nincs aki egy kávét megiszik veled reggel,
nincs aki cinkosan pislant a teáját szürcsölve,
egy szenvedélyesen átszeretkezett éjszaka után,
nincs aki egyszerűen, vagy csak úgy bután átölel,
és szeret, mert olyan jó neki veled,
nincs senki neked aki szeret,
nem szeretve lenni,olyankor az ember úgy érzi, hogy senki, és semmi....
hát azt hiszem barátom ilyen az én magányom!"
forrás: vtibim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.