Elindul az egyik az úton,
Tűnődve a múló napokon,
Tétován, oly tétován,
Nem is tudhatja még,
Mi vár titokban reá,
Csak lépked, a percek nyomán.
Közeleg a másik valahol,
Ruháján még nem ült meg a por,
Tiszta még, oly tiszta még,
És a nagylelkű sors,
Végül most is közbelép,
S két ember magánya véget ér.
Összeér most két út, Ismeretlenül,
Egybeforr két érzés,
Valahol ott mélyen legbelül,
Összeér most két kéz,
Annyi út után,
S érzik mind a ketten,
Az együttlét a legszebb szó talán.
Ha az egyik egyszer bajba jut,
Majd a másik segíteni tud,
Egyek ők, már egyek ők,
És egy rossz nap után,
Mosolyogva állnak ők,
Majd egymás, csak egymás előtt,
Összeér most két út, Ismeretlenül,
Egybeforr két érzés, Valahol ott mélyen legbelül,
Összeér most két kéz,
Annyi út után,
És érzik, hogy milyen szép,
Igen érzik, hogy milyen szép,
Mindig érzik, hogy milyen szép az együttlét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.