Elestem.... s már nincs erőm
még egyszer felállni..
Meg törtem.. mondd miért kell
az életnek így fájni??
Húz le a mélybe, az a meg nem

szűnő gondolat... "hiába várok... nem találom
meg a boldogságomat"
Ki régen erős volt.... és nem félt
semmitől sem
Feladta..! Az élet olyan nyilat
ejtett el a szívemben Melyre rá van írva: Én leszek az,
ki veled marad
S örökké garantálni fogja az
igazi fájdalmad
S csak állok némán... hang nem
jön ki a torkomon De legbelül ordítok:" Miért
bántasz oly nagyon??
Hiszen tudod, hogy lelkem
tiszta! Nem érdemlem..
Mondd kérlek! Miért teszed
mégis ezt velem?? Nincs már erőm, miért nem
veszed már észre
Hogy nem bírom!!" -s csak
néztem fel az égre-
Keresem a kiutat, mindenhol
akadály, mást nem látok Elvesztem.. S nem hiszem, hogy
egyszer kitalálok..
Csak bolyongok a világban.. Ki
szeret, megtalál!!
Ott leszek a hosszú és

határtalan MAGÁNY útnál...

Ez most az igaz szerelem volt, a régi sebek begyógyításának illúziója, a biztonság meséje. 
Ami kicsit igaz is, hiszen a szerelem megóv, ugyanakkor hazugság is, mert mindentől még a legnagyobb szerelem sem védhet meg. Ha az emberben belső félelmek garázdálkodnak, még egy elsöprő érzelem sem védhet meg.
A tudattól, hogy még a szerelmet is elragadhatják, és akkor egyedül maradsz, nem lesz melletted senki, soha többé.

Laurell Kaye Hamilton

s o h a   t ö b b e t   s e n k i .....
s z e r e t t e m ....s z e r e t e m ...h i á n y z i k ....

 

"Valahol vérzik egy szív...

Valahol vérzik egy szív...
Majd valaki halkan felnevet,
Oly könnyedén mondja ki: -Viszlát!... Ég veled!
Valahol vérzik egy szív...

Felszáradó könnyeiden át, fel-feltűnik az arca,
Amint lelkedet készíted az utolsó harcra.
Elé állsz még egyszer és várod a szót,
Pillantását érzed, amint lelkedig hatol.
A szemébe néznél, de már nem látod az álmot,
Szürke tekintete mutatja, hogy Ő egy percig sem gyászolt.
Valahol vérzik egy szív...

Magadba rejted az utolsó pillanatot,
Kőbe vésed az utolsó mondatot.
Elviszed magaddal, még ha Ő nem is tudja,
Csak az a pár hónap lesz, ami neked a vigaszt nyújtja.
Valahol vérzik egy szív...

Titkon reméled, hogy ez csak egy rémálom,
Mert nem érdemled meg, hogy veled így bánjon.
Eltemetsz újra egy szépnek indult álmot,
Megint Te kaptad a fájdalmat és a bánatot.
Valahol vérzik egy szív..."
 

 

Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, mert vár, valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már nem köt ide, csak a múlt
A kezed fogom, ma is ugyanúgy, mint régen, a képen ott vagy te is velem
És nem értem, miért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már


Ugyanúgy megyek előre,ugyanúgy nézek fel az égre
ugyanúgy kelek fel reggel,ugyanúgy emlékszem a képre
Ugyanúgy fekszem le,ugyanúgy csukom be a szemem
ugyanúgy álmodok,ugyanúgy hajtom le a fejem
Ugyanúgy megteszem,amit eddig tettem
ugyanúgy sétálok tovább ahogy tegnap mentem
Ugyanúgy színes vagy ugyanúgy színtelen
ugyanúgy édes vagy csak ugyanúgy íztelen
Ugyanúgy érzek,látok,ugyanúgy csak várok
ugyanúgy sírok,örülök ugyanúgy csak egy árok
Ugyanúgy szállok mintha nem is lenne szárnyam
ugyanúgy sétálok tovább mintha nem is lenne lábam
Ugyanúgy álom vagy ugyanúgy valóság is egyben
ugyanúgy maradtam egyedül és ugyanúgy leszünk ketten
Ugyanúgy ahogy ő ugyanúgy élek én is
ugyanúgy ahogy te ugyanúgy félek én is.


Egyedül csak védtelen gyermek vagy, ha kell, én vigyázok rád
Ne akard, hogy mindenre választ kapj, egyszer tiéd lehet a világ
Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már


Nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el képzeltem
nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el terveztem
Inkább elindulok messzire úgy hogy nem is nézek hátra
talán találkozok valakivel aki csak a szívemet várta
Akivel örülök,és nevetek,ha kell akkor sírok
akivel egy életen át együtt harcolok és vívok
Kellenek a kínok,meg a feloldozás egyben
aki érti mire gondolok,az tudja már a tervem
Hogy mi a tettem,eddig miket tettem
hogyan kaptam meg azt amit kölcsön vettem
Csak mentem,mentem előre ameddig elláttam
mert amit összecsomóztam azt tegnap elvágtam
Ez nem egy álca inkább a szimpla valóság
fizetetlen érzések között nem csak egy adósság
Van egy szív,abból hamar lesz kettő fél
egyben dobogott kettő,sok ember ettől fél
Volt egy fél és rá talált a másik
így lett egy egész,mert együtt nem fázik a kettő.



Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már

 

 A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.