Néha meg-meg állok én
Lehajtott fejjel.
Kezem önkénytelen
Összekulcsolom.
Néha önmagamba nézek
Lehunyt szemmel.
Mit csináltam,
eddig rosszul én.
Nem tudom.
Néha megállsz te is,
Hogyha nem lát senki.
És a megtett utat
Végig gondolod.
Néha önmagad sem tudod
Már szeretni.
Mit csináltál,
Hol rontottad el.
Nem tudod.
Tépd el az időt,
Törd el a múltat!
Gondold azt,
Hogy mától fogva élsz!
Gyöngyfényű hűs patak,
Lemossa arcodat.
És ha onnan majd viszatérsz
Egy új útra megtisztulva lépsz!
Néha megállsz te is,
Hogyha nem lát senki.
És a megtett utat
Végig gondolod.
Néha önmagad sem tudod
Már szeretni.
Mit csináltál,
Hol rontottad el.
Nem tudod.
Tépd el az időt,
Törd el a múltat!
Gondold azt,
Hogy mától fogva élsz!
Könnyfényű hűs patak,
Lemossa arcodat.
És ha onnan majd visszatérsz
Egy új útra megtisztulva lépsz!
Hogyha véget ér a koncert
És elindulsz.
Vár az utca, amely
Közben már kihalt.
Lassan lépkedsz
És a sarkon majd befordulsz.
Vidd magaddal éjszakára is. Ezt a dalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.