2010. december 12., vasárnap
Nox - Szent ünnep

Miért legyen léted félhomály
Van itt fény de a szív csak addig él amíg csodál
Hát halld a világod dalát csöndjét és lásd a világod varázs földjét
Miért legyen léted jégvilág
van itt tűz de a nyár csak tőled ég tovább
Rejtsd el óvd a fényét vidám melegét hol szép ahol hírét sosem vették

Szent ünnep van gyújtsd a lángot
Dúdolj boldog dallamot kívánj szívből szép világot
Kívánj békés holnapot lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát
A szívek fénylő angyalát égen földön várnak ránk
Szent ünnep van gyújtsd a lángot
Dúdolj boldog dallamot kívánj szívből szép világot
Kívánj békés holnapot lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát
A szívek fénylő angyalát égen földön várnak ránk
Szívverés:_Csézy!

Gondtalan,az az élet melyben társra várok,
Súlytalan,nincs mi megzavar ha nem vigyázok,
Nem gyötör kín és vágy,
Ez könnyű de álmos világ.
Hirtelen,jön egy változás és szívem máris védtelen,
Nagy a félelem,hisz elvihetnéd mindenem
S ha ez vár rám,
Mi most vagyok azt el nem dobnám.
Dér voltam csak téli éjszakán
Tőled ez a csepp, ma Óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok
Jobb az aki általad vagyok.
S ez bármit megér.
Végtelen, ami bennem él,s ki így szeret az nincstelen
Soha nem lehet,hisz elvihetnéd mindenem,
Ha elmennél,
Mi lettem én az több mindennél.
Dér voltam csak téli éjszakán
Tőled ez a csepp, ma Óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok
Jobb az aki általad vagyok
S ez bármit megér.
Hiba volt,s ami fájt,amik voltunk rég elégett.
Sose volt, sose várt nagyobb út mi tőled éltet
Így kell láss,minden percem tőled más.
Dér voltam csak téli éjszakán
Tőled ez a csepp, ma Óceán,
Voltam én a Föld, ma szárnyalok
Jobb az aki általad vagyok.
Dér voltam csak téli éjszakán
Tőled ez a csepp, ma Óceán,
Voltam én a jég, ma lángolok
Százszor jobb mi általad vagyok.
S ez bármit megér.
Csézy - Álom volt
egy könnycsepp hull kezemre.
Bolond szívem kérdezne,
de válasz nincs úgysem
Kihalt utcák vándorát
ki boldog már meg sem lát
S ez a hosszú út az éjen át
Nem visz el hozzád.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.
Nincs ebben semmi új
egy jól ismert történet
mohó szív, mely tüzet gyújt
s a másik szív szenved.
Így volt és most messze jársz
de mégsem múlik a láz.
Jönnek éjszakák és nappalok
És nem kell senki más.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.
Szeresd ki rád vár
Ne bántsd ki megbocsát
Siess még megtalálsz,
Várok rád.
Nem kell senki más.

Sínek , az utolsó ablakból nézve
Mint az egy-sín, a lélek oly magányos,
Bár rokon fémből öntetett a társa:
S bár néha boldog, mert látszólag páros:
Egyedüliség a szívnek valósága.
Körülöttünk vad pusztaság terül,
Csillogva futnak a vad messzeségnek,
Egymás mellett - és mégis egyedül -
A végtelenben talán összeérnek.
Barátság, testvériség, szerelem:
Minden érzés e súlyos sorsot hordja,
De néha enyhül ércbeöntött sorsa.
Olyankor vonat jár a sineken:
Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet,
S a sinek benne összecsengenek.
2010. december 11., szombat
Szirmai Móni Tűz és jég

Álmok nélkül könnyed is ég,
Nem segít más csak az a szó,
Bárcsak Tőle hallanám.
Néha összetörve állsz
És a remény messze jár,
Amikor nem is mondod el
Neki úgyis látni kell.
Tűz és JégGyönyörű két szemedben ég
Engedj túl közel ne félj,
Ma érzem én a szerelem hív!
Tűz és Jég
Éget minden érintés,
Érted bármit megtennék,
Csak ölelj át, úgy kérem én!
Amikor nem kell más egy szó amit vársz,
El nem rontott percek után,
Úgy érzem a csendre vigyázz,
Tudod el nem mondanám.
Néha összetörve állsz
És minden arra vár,
Ha nem is mondod el
Neki úgyis látni kell.
Tűz és Jég
Gyönyörű két szemedben ég
Engedj túl közel ne félj,
Ma érzem én a szerelem hív!
Tűz és Jég
Éget minden érintés,
Érted bármit megtennék,
Csak ölelj át, úgy kérem én!
Amikor nem kell más egy szó amit vársz,
El nem rontott percek után,
Úgy érzem a csendre vigyázz,
Tudod el nem mondanám.
Néha összetörve állsz
És minden arra vár,
Ha nem is mondod el
Neki úgyis látni kell.
Tűz és Jég
Gyönyörű két szemedben ég
Engedj túl közel ne félj,
Ma érzem én a szerelem hív!
Tűz és Jég
Éget minden érintés,
Érted bármit megtennék,
Csak ölelj át, úgy kérem én!
Tűz és Jég
Gyönyörű két szemedben ég
Engedj túl közel ne félj,
Ma érzem én a szerelem hív!
Tűz és Jég
Éget minden érintés,
Érted bármit megtennék,
Csak ölelj át, úgy kérem én!


Őszi erdőn hamvadó parázs
Te szép, te szomorú, te tiszta láng!
Most már: avarba hamvadó parázs,
Én nem gyújtottalak,
Én nem oltottalak
Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.
Arra jártamban
Megcsapott messziről a meleged,
Tovább mentem,
Nem éleszthettelek.
Most hát elalszol.
Aludj.
Békesség neked.
Takarjon be a diadalmas Ősz,
A csend,
S a nesztelenül hulló levelek.
Lehetsz király - parlamenti gyermekkarácsony

Lelkem Király...
Lelkem király és trónteremben ül.
Aranyos, kongó trónteremben, -
Bíborbaldachin alatt, - egyedül.
Lelkem király és trónteremben ül,
S a szomszédba, a királykisasszonyhoz
Nagy néha, álmokat küld - követül.
És néhanapján követet fogad,
A szomszédból, a királykisasszonytól:
Apródokat, - halk léptű álmokat.
És néhanapján messze-messze néz,
És fáj neki az üres trónterem,
És a fején a korona nehéz.
De néha jólesik a zord Magány,
S a sisaktalan, bús, fürtös fiú,
Kit hozzá küld a szent királyleány.
E Magány: önként vállalt és akart,
És mégis sorsszerű és kénytelen,
Mint egy Istentől rám övezett kard.
A király udvarmestere a csend,
Ajtónállói: dárdás csillagok,
S az ég az ágya, melyben elpihent.
A király magas trónteremben ül,
S a márványlépcsőn nem száll le soha,
Mert szomorú, de szép így, - egyedül.












