Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadjuk őket.

Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell tanulnunk őket.

És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engedjük őket.

Elmúlt a nyár, hűvös a szél,
Hol vagy te már, merre mentél?
Nincs vége még, bánt, tagadod,
Visszatérsz valamikor, várok rád, 

Hát jöjj, kopogj az ajtón! Mindig jöhetsz,
Biztosan érzem, most is szeretsz,
Keress meg engem, én várok reád,
Kopogj az ajtón, ne menj tovább!

Senkise volt köztünk sosem,
Búcsúra se emlékezem.
Nélkülem élsz mégis valahol,
Visszatérsz valamikor, várok rád,

Hát jöjj, kopogj az ajtón! Mindig jöhetsz,...
...Kopogj az ajtón, ne menj tovább!
Mire vársz, jöjj, jöjj, az óra jár,
Szeretjük azt itt, hogy jöjj vissza már!

Groovehouse - Mit ér neked

Lord-Hiányzol

Nem tudom szavakkal kifejezni, mennyire hiányzik, már a 3. Karácsony nélküle!
Várom, hogy megszólaljon a telefonom és Ő szól bele.
Szeretem ! Ő már mással van, tudom, én viszont nem szeretnék senkit, míg élek rá várok, reménykedem.
Ezt hívják sírig tartó szerelemnek, beteljesületlen sírig tartó szerelemnek!
Az érzés,  a hiánya nagyon nagy lelki fájdalom.

Feladom..............................................................................................

Nem az az igazi kín amikor könnyektől elvagy ázva hanem amikor belül sírsz...mégis mosolyogsz.

Egy könnycsepp

Szeretnék egy kis dobozba rejtőzni

 magamból kifordulva semmivé lenni

ne érezni a fájdalmat a szívemben

keserű ízt, mi uralkodik testemben.

Keserűség ingoványa testemet mardossa

Torkomat önzetlenül  nyaldossa

Ordítok,sikolyom testembe zárul

A harag vaskapuja lelkemre lapul.

Egymagamba vagyok a falak között

Isten tenyerében elrejtőzök

Könnyeim ölelő karjába zúdulnak

S a fájdalmam testében megnyugodnak.

Tímár Judith 
 

Juhász Gyula: Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.

Engem elfelejthetsz, 

de arra a pillanatra emlékezzél,

 mikor odabújtál mellém és magadról megfeledkeztél...”

Vannak a léleknek megoldhatatlan helyzetei..... és akkor minden elveszett.....

Fáj a szívem, fáj a lelkem,
nincs életem, nincsen testem.
Nincs boldogság, nincsen álom,
nincsen senkim e világon. 

 

Nincs testvérem, nincs barátom,
nem kell senkit hazavárnom.
Nincs életem, nincs szerelmem,
mondd meg nékem, miért lettem? 

Van gyermekem és nyomorom,
van fájdalom és sírhalom.
Van bánatom, nincs vigaszom,
egyedül az a sírhalom. 

Volt életem, de már nincsen,
volt értelmem messze innen,
volt szerelmem, talán régen
de már nincsen, miért nincsen? 
Donna:Magány

Örokké a szívemben élsz...

Bánat és fáradtság 

Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély


Aggódni késő miről nem szóltál
bánkódnom kár
Az eltűnt idő ami tényleg fáj
ismerlek már
Szíved tája arra jár amerre én...
sosem követném,
elengedném!
Bánat, fáradtság!
Minden bánat és fáradtság!






 


(Szívemet adtam egy tékozlónak...
Magamat adtam egy tékozlónak...)

[Chorus]
 Szerelmed úgy fáj,
idegen tájon jár,
nem figyelsz rám.
Nem szeretsz már,
így elszállok
az egekbe én...

 (Szívemet adtam egy tékozlónak...
Magamat adtam egy tékozlónak...)
 
Szárnyalok én...

Tört szívek fájdalmas dala ér,
kár szólnom rád...
Tündérszép álmaim szigetét
nem élted át.

Türelmem elveszett
az úton melyet jársz
oly időt teremtett
mi bennem gyász!

Bánat fáradtság,
mindig bánat s fáradtság!

 [Chorus]
 Szerelmed úgy fáj,
idegen tájon jár,
nem figyelsz rám.
Nem szeretsz már,
így elszállok
az egekbe én...


(Szívemet adtam egy tékozlónak...
Magamat adtam egy tékozlónak...)
 
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély

Szívem fájdalma mély

Szeretettel üdvözöllek, nézz körül és gyere máskor is .....:))

Dinamit:Tépd el az időt...emlékezés

Néha meg-meg állok én
Lehajtott fejjel.
Kezem önkénytelen
Összekulcsolom.
Néha önmagamba nézek
Lehunyt szemmel.
Mit csináltam,
eddig rosszul én.
Nem tudom.

Néha megállsz te is,
Hogyha nem lát senki.
És a megtett utat
Végig gondolod.
Néha önmagad sem tudod
Már szeretni.
Mit csináltál,
Hol rontottad el.
Nem tudod.


Tépd el az időt,
Törd el a múltat!
Gondold azt,
Hogy mától fogva élsz!
Gyöngyfényű hűs patak,
Lemossa arcodat.
És ha onnan majd viszatérsz
Egy új útra megtisztulva lépsz!

Néha megállsz te is,
Hogyha nem lát senki.
És a megtett utat
Végig gondolod.
Néha önmagad sem tudod
Már szeretni.
Mit csináltál,
Hol rontottad el.
Nem tudod.


Tépd el az időt,
Törd el a múltat!
Gondold azt,
Hogy mától fogva élsz!
Könnyfényű hűs patak,
Lemossa arcodat.
És ha onnan majd visszatérsz
Egy új útra megtisztulva lépsz!

Hogyha véget ér a koncert
És elindulsz.
Vár az utca, amely
Közben már kihalt.
Lassan lépkedsz
És a sarkon majd befordulsz.
Vidd magaddal éjszakára is. Ezt a dalt.

Kovács Kati: Úgy szeretném...Édesanyám

Hexina: Anyám, ne sírj...Veled leszek