Egyszer talán majd elérem.
Elérem őt, s megölelem,
Számmal száját megérintem.
Ajkaira csókot adok,
Csókot, melyet visszakapok.
Csilingelő hangját vélem,
Hallani a messzeségbe.
Szép szemében elmerülök,
Érzem, mindjárt felrepülök,
Szállok fent a magas égben,
Bársonyos szép messzeségben.
Földre szállni már nem tudok,
Varázslat mit nékem adott.
Pedig nem csinált egyebet,
Rám mosolygott, rám nevetett.
/Máté László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.