Az út mentén lépek, az éjben még félek, egy lélek szállt elém, egy titkot súg felém. Csak állok és nézem, a szívemben érzem, lelket önt belém az álmok tengerén. Az élet rád vár. Jégeső hullik rám az ég felől, színes képeket látok messziről, egy szivárvány, mi bennem tested ölt. Fénysugár folyik át a hegyeken, veled lennék, de már nem tehetem én, s ki vigyáz rád, el nem enged többé soha már. Az útnak már vége, az éjben nem félek, a titkot őrzöm rég, velem vagy örökké. Felém futsz, s én látom, a csillagokkal játszol, egy mosoly éppen elég, a mennybolt színterén. Az élet rád vár. Jégeső hullik rám az ég felől, színes képeket látok messziről, egy szivárvány, mi bennem tested ölt. Fénysugár folyik át a hegyeken, veled lennék, de már nem tehetem én, s ki vigyáz rád, el nem enged többé soha már.