2011. december 30., péntek
2011. december 29., csütörtök
2011. december 28., szerda
Groovehouse - Mit ér neked
2011. december 24., szombat
2011. december 22., csütörtök
Koszpek Péter: Gyertyaláng
Asztalra olvadt viasz...
kialudt láng kósza árnya,
tovalibbent minden vigasz
mint éji lepke szárnya.
Hűlő viaszcseppekbe
dermesztett emlékszilánkok,
Magasan a falra festett
álmaim értetek kiáltok;
Hová tűntetek?
Miért kell egyedül lennem,
magányom kínzó perceivel
a sötét éjszakába mennem?
Nézem a gyertya csonkját,
vajon most mit érez?
A tűnő láng ha elvész,
melege kié lesz?
Lángja szerelmétől
olvadt viaszcseppek
a gyönyör tüzében
vajon hová lesztek?
Tisztán látok most,
hogy a fény nem ragyog
a láng te voltál,
de a gyertya én vagyok...
2011. december 17., szombat
2011. december 16., péntek
Volt egy régi december (Once Upon a December, Hungarian)
2011. december 15., csütörtök
2011. december 14., szerda
2011. december 11., vasárnap
2011. december 10., szombat
Andrea Bocelli e Natalie Cole - Christmas song live 2009
Kedves Lány!
Senki nem érdemel magányt. Senki nem érdemel csapást. Se elemit, se
mást. Senki nem érdemel borzalmakat. Ellenben mindenki megérdemli,
hogy embernek nézzék. Hogy legyen munkája, lakhelye, fűtése és meleg
vize. Hogy kapjon szeretetet és megértést. Hogy egészséges legyen a
teste és a lelke. Hogy esélye legyen a boldogságra, az ünnepekre és a
békés létre. Hogy legyen hite és ereje. Mert az ember vágyik a
szeretetre. Hogy a szeretet megvédje őt olyan dolgok elkövetésétől,
amelyeket fél megtenni. Szeretet nélkül védtelen állat az ember.
Érintés nélkül összeesik. Kell neki az ölelés és a lágyság.
A biztonság és a tiszta szó - nem csak karácsonykor. A szeretet ünnepe
nem egy dátum, hanem életérzés. Kell szerdán és pénteken is. Kell
márciusban, a tavaszt tüdőre szívva, s nyáron, a forróságban izzadva,
tűző nap alatt. Mindig kell. Mert ha nincs szeretet, nincs semmi.
Karácsonykor sincs. A szeretet ünnepe sem varázsol rendet, ha nagy a
zűrzavar. Nem ígér meghitt hangulatot, ha nem teremtették meg a
hétköznapok. Kár lemészárolni erdőnyi fát, pulykát és halat a
reményért, hogy pár percre körülölel majd a teljesség. Nem ölel körül
semmi. A halott fára aggatott fények sem hoznak megváltást. Ahogy a
díszes fenyő alá dobált ajándékok sem. Mert a plázák nem árulnak
nyugodt szívvel ébredést, anyai csókot, testvéri kiállást, hitvesi
hűséget, meghitt családi beszélgetést, vagy baráti borozást. Csupán
ruhát, cipőt vagy parfümöt. Hónaljba fújt boldogság. Minek? Illékony
öröm, gyorsan eltűnik. A szag marad csak a kar alatt.
Másrészt az ünnep fontos eleme létünknek. Irányt szab, indítást,
lendületet ad. Erősít, támaszt nyújt az újrakezdéshez, összetartást
szimbolizál. A soha el nem múló remény lehetőségét hordozza, a hitet,
hogy mindig van tovább. A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenülj.
Hogy feladd. Hogy elterülj könnyen. Kelj fel és járj, te Lány. Ne
hagyd, hogy állandóan földre lökjön a bizonytalanság. Ne tűrd, hogy
elsöpörjenek és kitaszítsanak. Küzdj és bízva bízzál. Tisztálkodj
belülről, s kívülről egyaránt. Ünnepelj felemelt fejjel, ünnepelj
egészen. Hagyd, hogy Téged is elérjen a boldogság. Nem kívánhatok most
Neked mást.
Legyen szép a karácsonyod!
Marco
Franco Marco