Egy éjjeli lepke vagyok körbe-körbe forgolódok egy utcai lámpa fénye körül az élet belőlem lassan kiürül ez az utolsó éjszakám, de kitartok konokul... Kint vagyok, a szabad ég alatt bámulom a felhőfoszlányokat figyelem a pulzáló millió csillagot és fájdalmammal harcolok majd beletörődök, hogy eddig tartott... Nincs senkim, mindenki elhagyott! Egy remény mégis csak életben marad a szerelmem hangjára, figyelmem megakad felém jön, az én ˝kis drága tündérlepkém˝ egy mosoly bújik meg, ajkam szegletében mégis van szépség egy szürke lepke életében!