"Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek. S míg "valahonnan" "bárhova" jutok, talpam alá éles kövek görögnek. Valahogy mindig félúton vagyok. Úton a múltból talán a most felé. S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek zúdulnak a két lábam elé. Valahogy mindig félúton vagyok. S néha félek, elfogy alólam az út. Olykor elfog az a furcsa érzés, hiába megyek - minden út körbefut. Valahogy mindig félúton vagyok. S azt mondják, az út a fontos, nem a cél. Vezet hitem eltökélt-magamban, s hogy minden lépés a csillagokig ér. Valahogy mindig félúton vagyok. Mint ki örökké utazni kényszerül. Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek. S próbálok úton maradni - emberül."

Soha ne keverd össze a személyiségemet a viselkedésemmel! A személyiségem én vagyok... a viselkedésem attól függ, Te ki vagy!


␈“Amit magadról gondolsz␈ hozzád tartozik␈ amit másokról gondolsz␈ az is hozzád tartozik␈Amit rólad gondolnak␈ azzal semmi dolgod␈ ha meg akarod őrizni lelked békéjét.” ␈(Tatiosz)␈