Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.

Radnóti Miklós

Tóth Anett - Fájdalom

Csak ült némán, szótlanul,

magába roskadva, mozdulatlanul.

Nem mondta el szíve bánatát,

magába fojtotta minden fájdalmát.

Sóhajtott és nem szólt,

a hang kínzóan hatott.

Szenvedett,

s szenvedtem.

Szemére könnyfátyol borult,

remegő keze a térdére hullt.

Bíztatón megszorítottam,

érezze, rám számíthat.

De ő csak ült némán, szótlanul,

s én gyötrődtem leírhatatlanul.

Ady Endre - Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,

Erősnek hisszük szerfelett magunkat.

Lelkünk repül, száll, magával ragad,

Bús aggodalmak mindhiába húznak.

Csalóka álmok léghajóján

A vihar szépen fellegekbe tüntet,

Míg lenn a földön kárörvendő,

Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

Van az életben egy-egy pillanat,

Hogy nem várunk már semmit a világtól,

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött - sok keserű álmunk,

Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,

Szivünk a vágyak tengerén evez,

Hajónkat szélvész, vihar összetépi,

De egy zord erő küzdelemre készti.

Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,

Nincs egy reményünk, mely valóra válna,

Míg sírba visz az önvád néma átka.

Kosztolányi Dezső - Ne hidd, hogy...

Ne hidd, hogy a világ ma boldog,

mert a piacon pár nevet.

Sötétbe bújnak a borongók,

és ott keresnek menhelyet.

A szenvedők sötéten érzik,

nem ez a föld az ő helyük.

Mély árnyba vérzik a kevély szív,

csak az üres forg mindenütt.

Föld színen ágál a silányság,

ágyára dől a bús maga,

eloltja csendesen a lámpát,

s rádől sötétlő bánata...

Bor Anita - Emlék

Körvonal, egy árny alak,

Lomhán lépked a Holdfény alatt.

Arcán mély barázda honol,

Szívében csend duruzsol.

Múlt titkait cipeli,

És kutatja, keresi.

Feldereng még néhány kép,

De ködhomályt küld rá az emlék.

Eltűnt percek töredéke

Lángra lobban, s lassan égve

Elporlad, hamuvá lesz,

Mit a feledés tüze tesz.

Minden láng újabbat szül,

De fényében a lélek felhevül,

És melegség áraszt el,

Egy megfáradt szívet hegekkel.

Csikó Csaba - Remélek

 Napokra eltűnök a saját életemből,
Kívülről nézem mi történik velem,
Olyankor nem vagyok felelős semmiért,
Messze száll a megszokott félelem.

Napokig nem látom a valóságot,
Olyankor csöndben, magamban beszélek,
Azt mondom magamnak: minden hiába,
De azért mégis. Mégis remélek...

Hisz csak nézőpont kérdése minden,
És én ugrálok pontról-pontra,
Talán valahonnan nézve elégedettség vetül
Egy magamfajta magányos bolondra.

 

 

Szabadság 

Magasan a hegyek fölött,
Szabadon a felhők között,
Napsütésbe, sebes szélbe,
Száll a Sárkány messzeségbe.

Pikkelyén a nap megcsillan,
Szemében a tűz felvillan.
Élvezi a szabadságot,
Ő ismeri a világot.

Látott sokat, nem keveset,
Nem találta mit keresett,
Soká jól sehol sem esett,
Ment, mert szabadnak született.

Otthona az egész világ,
Kincse mezőn minden virág,
Megjárt ő már földet s eget,
Jól ismer már minden követ.

Érti minden állat nyelvét,
Ismeri az Idő tervét.
Megszólítja a Hegyeket,
Üdvözli a Fellegeket,

És a Hegyek válaszolnak.
Nem szólnak, csak morajlanak,
Üdvözlik őt, testvérüket,
Ki látta születésüket.

És a Sárkány tovább repül,
Gondolataiba merül:
Tudja, mennie kell tovább,
Indulnia mihamarább.

Legyen nappal, vagy legyen éj,
Hajtja tovább a szenvedély.
Míg békéjét meg nem leli,
Szárnyát nem pihentetheti,

Míg a Világ Világ marad,
Követi a csillagokat.
Ő is csillag éji égen,
Tündököl a messzeségben.

S mikor végül megpihenhet,
Látja majd a Poklot, Mennyet,
Látja majd a Múltat, Jövőt,
S a Csillagok viszik el Őt.

Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.

Kezed csillag énnekem
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
összefogva sziveink.

József Attila: Gyöngy

Dalszövegek

Demjén - dalszövegek
szerelmesdalszovegek-Bridge

Zakatol a szívem és zakatol a test,
Minden egyes ritmus csak téged keres.
Úgy zakatol a szívem ha hozzád érhetek,
Ölelésed érzem én megremegek.

Mondd, mi lett velünk? Mintha egyfolytában várnék.
Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év? (...)
Nyári éjszakák, ott volt minden igaz barát.
Semmink sem volt, csak az egész világ.
Zanzibar

József Attila
Szép csöndesen aludj

Szép este van. Szép csöndesen aludj.
Szomszédjaim is lefeküsznek már.
Az uccakövezők is elballagtak.
Messze-tisztán csengett a kő.
Meg a kalapács
Meg az ucca
S most csönd van.
Régen volt amikor láttalak.


Dolgos két karod is oly hűs
Mint ez a nagy csöndű folyó.
Nem is csobog csak lassan elmegy.
Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák
Aztán a halak
A csillagok is.
És én egészen egyedül maradok.


Fáradt vagyok sokat is dolgoztam
Én is elalszom majd.
Szép csöndesen aludj.
Bizonyosan te is szomorú vagy
Azért vagyok én is szomorú.

Kormányos Sándor: Csönd fakad...

Fülelj kicsit az éjszakába,

halk már az ősz, de dallamok

fényesülnek a némaságban:

Pont úgy mint a csillagok...

Fülelj kicsit az éjszakába

a hold ezüstjén csönd fakad,

a mint éji lepke száll ma messze,

lehetsz benne önmagad...

A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kelni,
Ha nyílik raja alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak
S hivatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Vissza lopódzzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad.

 

Nézd, az égen a hold fényét!
Átölel szerelmes éjszakán.
Beragyogja utunk, bármerre
járunk -
S vigyázza álmunk, hol
a lélek hazatalál.  

 Bazsó Éva Andrea

Sétáltunk a parton velünk volt a szél
Mellettünk a tenger nyugalomra tért
Szívem nyitott ajtó tárva nyitva állt
Belépett a szerelem érzem rám talált

Telihold,ha arcod látom mondd el bánatod
A Telihold az éjszakában helyetted válaszolt
Telihold,sápadt fénye tündököl reánk
Lásd értünk ragyog a fénylő Telihold

Felnéztem az égre mikor megcsillant a fény
Akkor vettem észre arcod néz felém
Csendes álom voltál az első éjszakán
De itt van már a szerelem, minket megtalált

 Postás Józsi és Seller Zsolt: Telihold

Rég hiába hívtalak, elrejtőztél még, nem láttalak
Nem voltál velem, még velem, még nekem
Úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
Megtaláljalak magamnak, vártalak.

Itt vagy velem, tudom és érzem
Nem kell semmi több már nekem
Szeress, ölelj mindig úgy engem
Ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled.

Még, ha elringat az álom, lelkem lelkedhez hozzásimul
A szívverésedet sokáig hallgatom
Úgy akartalak, úgy akartam azt, hogy végre már
Megtaláljalak magamnak, vártalak.

Nem akarom, hogy úgy érezzem
A napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
Nehogy elszakítson ez a nagyvilág
Tudom már, hogy mit jelent, hogy féltelek. 

 Auth Csilla és Szolnoki Péter: Féltelek

A szerelem, a szerelem...
Egykor remegve lángra szított
S az égbe száguldott velem.
Most vas-nehéz bilincs gyanánt csüng
Szárnyas dalomról szüntelen
S a porba húz le az egekből
A szerelem, a szerelem... 
  Kosztolányi Dezső

Nem akarlak és rád gondolok,
menekülnék és nem tudok,
nyugalom kellene, béke, csend,
de itt visszhangzol, idebent.
Szabó Lőrinc