Tóth Anett - Fájdalom

Csak ült némán, szótlanul,

magába roskadva, mozdulatlanul.

Nem mondta el szíve bánatát,

magába fojtotta minden fájdalmát.

Sóhajtott és nem szólt,

a hang kínzóan hatott.

Szenvedett,

s szenvedtem.

Szemére könnyfátyol borult,

remegő keze a térdére hullt.

Bíztatón megszorítottam,

érezze, rám számíthat.

De ő csak ült némán, szótlanul,

s én gyötrődtem leírhatatlanul.