................................................................................
Az ég beborulni készül,
Lelkemen úrrá lett a tomboló vihar.
Újból a világ végén állok egyedül,
Érzem ez a harc nekem már túl sokba került.


Szemedből eltűnt, kihunyt a tisztán égő fény,
Meghalt az életet adó igaz, szép remény.
Kettétört csónakunk az élet nagy tengerén,
De látom e tudat és ez a kín, Téged el sem ér!

A békés szigetet is messze elfújta a szél,
Tomboló viharban nem értem már, hogy mit mesél.
Gyalázat és mély szégyen kínoz, fojtogat,
Ahogy látom álmaink világát, hogy tűnik el egy perc alatt.


Szemedből eltűnt, kihunyt a tisztán égő fény,
Meghalt az életet adó igaz, szép remény.
Kettétört csónakunk az élet nagy tengerén,
De látom e tudat és ez a kín, Téged el sem ér!

Kettétört csónakunk az élet nagy tengerén,
De látom e tudat és ez a kín téged el sem ér!

Kegyetlen idők!

Az Ég áldja a szívem.
Az Ég áldjon téged!
Az Égtől van az érzés,
Most Ő vegye el.
Így legyen.

...................................................................................