Elestem.... s már nincs erőm
még egyszer felállni..
Meg törtem.. mondd miért kell
az életnek így fájni??
Húz le a mélybe, az a meg nem

szűnő gondolat... "hiába várok... nem találom
meg a boldogságomat"
Ki régen erős volt.... és nem félt
semmitől sem
Feladta..! Az élet olyan nyilat
ejtett el a szívemben Melyre rá van írva: Én leszek az,
ki veled marad
S örökké garantálni fogja az
igazi fájdalmad
S csak állok némán... hang nem
jön ki a torkomon De legbelül ordítok:" Miért
bántasz oly nagyon??
Hiszen tudod, hogy lelkem
tiszta! Nem érdemlem..
Mondd kérlek! Miért teszed
mégis ezt velem?? Nincs már erőm, miért nem
veszed már észre
Hogy nem bírom!!" -s csak
néztem fel az égre-
Keresem a kiutat, mindenhol
akadály, mást nem látok Elvesztem.. S nem hiszem, hogy
egyszer kitalálok..
Csak bolyongok a világban.. Ki
szeret, megtalál!!
Ott leszek a hosszú és

határtalan MAGÁNY útnál...

Ez most az igaz szerelem volt, a régi sebek begyógyításának illúziója, a biztonság meséje. 
Ami kicsit igaz is, hiszen a szerelem megóv, ugyanakkor hazugság is, mert mindentől még a legnagyobb szerelem sem védhet meg. Ha az emberben belső félelmek garázdálkodnak, még egy elsöprő érzelem sem védhet meg.
A tudattól, hogy még a szerelmet is elragadhatják, és akkor egyedül maradsz, nem lesz melletted senki, soha többé.

Laurell Kaye Hamilton

s o h a   t ö b b e t   s e n k i .....
s z e r e t t e m ....s z e r e t e m ...h i á n y z i k ....

 

"Valahol vérzik egy szív...

Valahol vérzik egy szív...
Majd valaki halkan felnevet,
Oly könnyedén mondja ki: -Viszlát!... Ég veled!
Valahol vérzik egy szív...

Felszáradó könnyeiden át, fel-feltűnik az arca,
Amint lelkedet készíted az utolsó harcra.
Elé állsz még egyszer és várod a szót,
Pillantását érzed, amint lelkedig hatol.
A szemébe néznél, de már nem látod az álmot,
Szürke tekintete mutatja, hogy Ő egy percig sem gyászolt.
Valahol vérzik egy szív...

Magadba rejted az utolsó pillanatot,
Kőbe vésed az utolsó mondatot.
Elviszed magaddal, még ha Ő nem is tudja,
Csak az a pár hónap lesz, ami neked a vigaszt nyújtja.
Valahol vérzik egy szív...

Titkon reméled, hogy ez csak egy rémálom,
Mert nem érdemled meg, hogy veled így bánjon.
Eltemetsz újra egy szépnek indult álmot,
Megint Te kaptad a fájdalmat és a bánatot.
Valahol vérzik egy szív..."
 

 

Maradnék, de érzem, hogy mennem kell, mert vár, valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz, engedj el, ma már nem köt ide, csak a múlt
A kezed fogom, ma is ugyanúgy, mint régen, a képen ott vagy te is velem
És nem értem, miért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már


Ugyanúgy megyek előre,ugyanúgy nézek fel az égre
ugyanúgy kelek fel reggel,ugyanúgy emlékszem a képre
Ugyanúgy fekszem le,ugyanúgy csukom be a szemem
ugyanúgy álmodok,ugyanúgy hajtom le a fejem
Ugyanúgy megteszem,amit eddig tettem
ugyanúgy sétálok tovább ahogy tegnap mentem
Ugyanúgy színes vagy ugyanúgy színtelen
ugyanúgy édes vagy csak ugyanúgy íztelen
Ugyanúgy érzek,látok,ugyanúgy csak várok
ugyanúgy sírok,örülök ugyanúgy csak egy árok
Ugyanúgy szállok mintha nem is lenne szárnyam
ugyanúgy sétálok tovább mintha nem is lenne lábam
Ugyanúgy álom vagy ugyanúgy valóság is egyben
ugyanúgy maradtam egyedül és ugyanúgy leszünk ketten
Ugyanúgy ahogy ő ugyanúgy élek én is
ugyanúgy ahogy te ugyanúgy félek én is.


Egyedül csak védtelen gyermek vagy, ha kell, én vigyázok rád
Ne akard, hogy mindenre választ kapj, egyszer tiéd lehet a világ
Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már


Nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el képzeltem
nem lesz ugyanúgy már,ahogyan azt el terveztem
Inkább elindulok messzire úgy hogy nem is nézek hátra
talán találkozok valakivel aki csak a szívemet várta
Akivel örülök,és nevetek,ha kell akkor sírok
akivel egy életen át együtt harcolok és vívok
Kellenek a kínok,meg a feloldozás egyben
aki érti mire gondolok,az tudja már a tervem
Hogy mi a tettem,eddig miket tettem
hogyan kaptam meg azt amit kölcsön vettem
Csak mentem,mentem előre ameddig elláttam
mert amit összecsomóztam azt tegnap elvágtam
Ez nem egy álca inkább a szimpla valóság
fizetetlen érzések között nem csak egy adósság
Van egy szív,abból hamar lesz kettő fél
egyben dobogott kettő,sok ember ettől fél
Volt egy fél és rá talált a másik
így lett egy egész,mert együtt nem fázik a kettő.



Ha itt maradok, összetörik majd a szívem
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék

Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj
A szívünkben ott lapul az érzés, soha semmi nem lesz ugyanúgy már

 

 A szívem meghallotta, mit súg az ő szíve, és boldog volt.

Amikor még kezdődött a szerelmünk,
Amikor még velem örültél,
Amikor még boldogan elfogadtuk
Az olcsó szállodák ízét.

Amikor még szenvedéllyel öleltél,
Amikor még tiszta volt a szó,
Amikor még mindent bennem kerestél,
S én voltam minden, ami jó.

Reméltem, újra hívsz,
Elmúlik minden kín,
Reméltem, újra hívsz, igen.
Foszlányokká szakadt évtizedek,
Nem létező álomkép,
Átéltem újra a képzeletemben,
Hogy hívsz, újra hívsz.

Amikor még önfeledten szerettünk,
Minden gondunk fölött volt híd,
Amikor még arcod volt a tükörkép,
S ünnep volt minden érintés.

Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém. 

Hosszan nézek el utánad,
S mint örvény a víz alatt,
Meg-megkapja és sodorja
Lelkemet egy gondolat
Tán utolszor láttalak most,
Vagy ha látlak ezután... 

Csak most érzem, hogy szeretlek,
Hogy szeretlek igazán. 

Gyulai Pál

Kikyo the Angel of Darkness

Biztasson hangod, mert szeretlek én,
hidd el, mindig téged vártalak.

Hiányzol nékem, mint földnek a fény,
gyere oly közel, hogy lássalak.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem!
Nem vagyok mindig se hűtlen, se szent,
de hangod megjavít, ha hallhatom!
Hiányzol nékem, mint éjnek a csend,
te légy éjszakám és nappalom.

Mert ha nem vagy itt velem,
én is könnyen vétkezem.
Ugye mindig visszavársz,
gyere mindig rám találsz.

Olyan vagy, mint a remény,
olyan mint földnek a fény!
Ha rólam álmodsz, és így szólsz nekem,
olyan lesz az életem! 

 

 

Még észrevétlen vagyok

Hát nem tudok búcsúzni,
Nem tudok.
Pedig szép lehetnék -
Arany keretben mozdulatlan
Nő.

 

Drága,
Mint egy ikon-madonna.

Vagy lehetnék higany:
Ezüst kiáltás.
Lelkiismeretes ápoló.
Lényem a mártírfényben
Felragyogna.

 

Lehetnék vércsepp
A mikroszkóp szemében.

Nem tudok búcsúzni.
Nem tudok.
Én féltelek, hogy felfigyelsz rám.
Míg észrevétlen vagyok,
Maradok.
 

http://www.youtube.com/watch?v=bd3h8e6UtFE&feature=share

Omega-boldog angyalok

Omega-boldog angyalok

Nézz fel, álmok az égen, fénylő csillagok
Ott él ki elment innen, de el nem hagyott

Nézz fel, szárnyak a szélben, védő angyalok
volt már szegény az Isten, de el nem hagyott

Érzem, szívedben minden emlék megmaradt
És látod, álmodban várod az eltűnt arcokat

Fényben pillangó táncol az égi színpadon
A földön még embert játszott és néha álmodott

Nézz fel, szárnyak a szélben, Ők boldog angyalok
Volt már, ki elment innen de el nem hagyott

Érzem szívedben minden emlék megmaradt
és látod, álmodban várod az eltűnt arcokat

Ott fenn, álmok a fényben boldog angyalok
Volt már ki elment régen, de el nem hagyott