Szabó Ila :
EPILÓG


Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.


Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de életedre titkon
tekintetem vigyáz.

A csend partján ha lépdelsz,
Lesz veled egy mégis,
Lesz veled egy mégsem,
Gondolkozz miért nem.

Mert nem kezdődött, s nem lett vége,
Csak egy reggel volt mely nem ébredt a fényre,
A csend partján ha lépdelsz,
Mond el, miért nem?

Napokra emlékszel, mit odaadtál másnak,
De nem kaptál semmit, értéktelen a látszat,
Lesz még olyan csend mely harangszóval ébreszt,
Bátortalan válaszokat ágyúszóval öl meg!

S megérted, mit megérteni fáj,
Kopogtat az élet, de beengedni fáj,
A csend partján ha lépdelsz, lesz veled egy szó,
Egyszer legyen majd jó

Nekünk így rendelték messze...
Ahol egy csillag egy csillagnak van teremtve...

Jó veled aludni és ébredni is jó,
Mégis fáj, ha elér ez a szó,
Nem tudom, hogy éljek, hogy éljek tovább?
De átölellek a himnusz után.

Nekünk így rendelték messze...
Ahogy egy csillag egy csillagnak van teremtve...

Nem könnyű szeretni, ki döntött maga ellen,
Ki bűhődni akar, látszatszerelemmel,
Eljött valaki, a csend partjára,
Üvölteni végre: a mindenért cserébe!

Mikor az első bomba lehullt,
Hozzámbújtál éppen,
Ha a csend partjára tévedsz,
Mondd el, miért nem?

Szerettem volna segíteni rajtad.
Nyúltam feléd, de Te nem akartad.
Magasságból, magadba zuhantál,
eltoltál és magadra maradtál.

Láttam én, hogy belül sír a lelked,
nincs mosolyod, nincs mit ünnepelned.
Fájdalmadat önmagadba zárod,
s megtagadod az egész világot.

Bezárkoztál, de nem lát sírni senki,
- “A fájdalmat hősként kell viselni!”
Hadd higgyék csak, minden rendbe véled,
hogy napjaidat vidám szívvel éled.

Ám én látom, féreg vájt szívedbe.
Egyedül élsz, messze, számkivetve.
Emberek közt tengeted a sorsod,
nem nézel fel, lógatod az orrod.

Nem öntöd ki senkinek a lelked,
fájdalmadat így kell elviselned.
Befordulva, halálodat várod.
S nem enyhíti senki a magányod.

Én próbáltam, – hagynálak beszélni.
Próbálj meg a terhek nélkül élni!
Próbáld meg, elfeledni a múltad,
szeretném, hogy végre megtanuljad.

Isten vagy, hisz embernek születtél.
Nézz magadba, mit is teremtettél.
Építs fel egy másik, új világot,
mit gyermeklelked álmaidban látott.

Sosincs késő, mindig van egy fűszál,
kapaszkodj meg, mától légy felül már!
Legyen célod, akarj élni végre,
s szeretettel légy nyitott a szépre!

Aranyosi Ervin: Magány

Goodbye My Love Goodbye - Demis Roussos

Boldog Új Évet Kívánok!

Tidir Irén

Ünnep van...

Ma ünnep van a Földön, Istenem!
A Lelkem hozzád szállna... végtelen...
A két karodba vágyom, szüntelen
Az Isteni szív árva, kérdezem.

Ma ünnep van a Földön Emberek!
Imára kulcsoljátok kezetek
Hálára nyíljon ajkunk szüntelen
Mert Istenünk kegyelme végtelen.

Ma ünnep van a földön Angyalok!
Ti drága nemes szívű segítők
Istennek áldásába merítők
A kételyt, bánatot elkergetők.

Ma ünnep van a Földön Mindenek!
Kell áldásotok, védelmetek, fényetek
Az embertársaimért kérhetek?
Ma, ünnep van a Földön... éljetek!

 A szent estén majd eljövök ide.

 Álmaim szekerébe fogatok 

 És szólok fantáziám táltosához: 

 Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,

 És álomhintón eljövök – ide. 

 Itt minden fehér lesz, – fehér, s halott.

 Csak egy hang lesz a halott rengetegben: 

 A zúgó patakok.

 És én fenyőtől fenyőhöz megyek

 És minden fenyőt megsimogatok. 

 És megkérdezem: virrasztotok még? 

 És megkérdezem: hogy aludtatok? 

 És aztán feltűzöm a szívemet 

 A legmagasabb fenyő tetejére, - 

 S imába kezdek: Magány, 

 Mi Anyánk… Néked ajánlom égő szívemet…

  Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng.
 

Legyenek az új évben gyönyörű álmaid Valósuljanak meg terveid vágyaid. Hordjon a teremtő a tenyerén téged Vidám szeretetben teljen el az éved. Kerüljön betegség, szomorúság, bánat Mit igazán szeretnél még valóra válhat. Hit öröm szeretet alapja a létnek Kívánok boldog élhetőbb Új Évet!!!

Bartáné Ember Erika Karácsonyi üzenet Fényes ablakok mögött ékes fenyő díszlik, Karácsonyi ének utcára hallatszik. Hópelyhek cikáznak odakint a szélben, Egy asszony járt arra, gyermekkel kezében. Ölelte magához, a hideg elől védve, Bár foga vacogott, nem is vette észre. Mosolygó szemekkel ablakon benéznek, Halkan, hogy ne hallják, mesél gyermekének. Mária és József hosszú utazását, Hol hozta világra kicsi Jézuskáját. Angyalok indultak szerte a világba, Mikor megszületett az egek királya. Szikrázó csillagok hullottak az égből, Pásztorok dala szállt messze Betlehemből. - Éhes vagyok, anya! - szólt halkan a gyermek. Nem is ettünk ma még, csak pár száraz kekszet. Azt sem vették észre, hogy az ajtó nyílott, S a házigazda minden szót jól hallott. Jöjjenek be, kérem, tiszteljen meg azzal, Hogy egy asztalhoz ül az én családommal! Mesélje el nekünk ezt a történetet, Mikor Betlehemben megváltó született. Kívánságom nekem erre az estére, Legyen szívetekben boldogság és béke! 
Adjatok egy mosolyt meleg szívvel annak, Akik e szép napon magukra maradtak! Jusson egy tál étel, legyen meleg kályha, Ne legyen kint senki a hideg határba`!

Szalayné Komlósi Gizella Karácsony csillaga Egy kis csillag Hullott éjjel, A mi házunk Tetejére. Hopp! elkaptam, Be is hoztam, Fenyőfánkra Akasztottam. Kicsi csillag Ékes fénye, 
Szeretetnek Hű jelképe.

Horváth Piroska

Hópelyhek

Kristályfellegeknek jéghideg varázsa,
Hangtalanul tiszta, bájos szárnyalása.
Csillagként lehulló leheletnyi álom,
Csendesen landol egy üde fenyőágon.

Egyedül érkezik, majd vidáman táncol,
Mennyeien szép dal zeng - valahol távol.
Dallam erejére egyre többen jöttek,
E szép, bájos tánccal szent éjt üdvözöltek.

Édes szikrák gyúlnak csöppnyi csillagfényből,
Milliárdnyi csipke hull alá az égből.
Aprócska hópelyhek édes táncuk ropják,
Hideg téli éjjelt szebbé varázsolják.

Kicsi ház ereszén kristálykönnyek csüngnek,
Megnyugvást nyújtva az elfásult lelkünknek.
Kis házba reppenő karácsonyi angyal,
A megváltónkat, - egy csöpp embert magasztal!

Juhászné Bérces Anikó

Áldott karácsonyt!

Fénylő csillagüzenet,
kis Jézus megszületett.
Kicsi karját kitárja,
hogy befogadd, azt várja.
Amit hozott teneked,
békesség és szeretet.
Nyisd ki hát a szívedet,
akkor biztos megleled.

Vitai Nikoletta

Karácsony táján

Mikor a fehér takaró belepi a tájat,
Mi az, mit az ember leginkább kívánhat?
Egészséget, boldogságot, hitet és szerencsét,
Meghitt pillanatokkal övezett szentestét.

Ki már elvesztette a karácsonyi csillagot,
Nézzen az égre fel, talán ott ragyog.
S ha mégsem találná meg az égen,
Akkor keresse barátai, szerettei szemében.

Ha nem hiszel már a mesékben, csak tárd ki a szíved,
A karácsony szelleme ott lakik még benned.
Kisgyermekként, tágra nyílt szemekkel,
Őrizted a fényt gyermeki lelkeddel.

Tedd félre most a gondot és a bút,
Mi tegnap bánat volt, mára már csak múlt.
Hittel és reménnyel teli ünnepeket,
én így kívánok BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

Kis István Mihály Alkonyodik 

 A l ko nyo dik, az éj leszáll, bíborba rejt a láthatár; hűvös szellő lehel reám, utazom az ünnep dalán. 
Ablak mögött a gyertyaláng karácsonyi, víg táncra kél, epekedő ember-világ boldogságot, békét remél. 
Hideg télben fázott a szív. Meleg szózat járja ma át.
 A szeretet szava, ha hív, töri szívünk fagyos falát. 
Aggodalom, nyomor, sóhaj ez ünnepen már elpihen; ringatózva hull a holnap, bús lelkekhez békém viszem.

Juhászné Bérces Anikó Karácsonyi koncert Minden évben várva várom, Jöjjön már el a Karácsony! Lelkem húrját felhangolom, A hangomat kicsiszolom. Hegedűtok zárja kattan... Mély álmából pendül halkan, Életre kel két hegedű, Összecsendül, csupa derű. Csendet vidít csengő hangja, Virágfüzér a dal rajta. Kristálytiszta zúgó patak, Árad, csillog, csobog a hang, Trilla táncol, tündér lépte Égi kisded köszöntése. Karácsonyi ének szárnyal, S én repülök angyalszárnnyal, Égig repít ez a dallam, Együtt játszom a fiammal!