Nem az az igazi kín amikor könnyektől elvagy ázva hanem amikor belül sírsz...mégis mosolyogsz.

Egy könnycsepp

Szeretnék egy kis dobozba rejtőzni

 magamból kifordulva semmivé lenni

ne érezni a fájdalmat a szívemben

keserű ízt, mi uralkodik testemben.

Keserűség ingoványa testemet mardossa

Torkomat önzetlenül  nyaldossa

Ordítok,sikolyom testembe zárul

A harag vaskapuja lelkemre lapul.

Egymagamba vagyok a falak között

Isten tenyerében elrejtőzök

Könnyeim ölelő karjába zúdulnak

S a fájdalmam testében megnyugodnak.

Tímár Judith 
 

Juhász Gyula: Búcsú

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.

Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.

Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.

Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.

Engem elfelejthetsz, 

de arra a pillanatra emlékezzél,

 mikor odabújtál mellém és magadról megfeledkeztél...”

Vannak a léleknek megoldhatatlan helyzetei..... és akkor minden elveszett.....

Fáj a szívem, fáj a lelkem,
nincs életem, nincsen testem.
Nincs boldogság, nincsen álom,
nincsen senkim e világon. 

 

Nincs testvérem, nincs barátom,
nem kell senkit hazavárnom.
Nincs életem, nincs szerelmem,
mondd meg nékem, miért lettem? 

Van gyermekem és nyomorom,
van fájdalom és sírhalom.
Van bánatom, nincs vigaszom,
egyedül az a sírhalom. 

Volt életem, de már nincsen,
volt értelmem messze innen,
volt szerelmem, talán régen
de már nincsen, miért nincsen? 
Donna:Magány

Örokké a szívemben élsz...

Bánat és fáradtság 

Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély


Aggódni késő miről nem szóltál
bánkódnom kár
Az eltűnt idő ami tényleg fáj
ismerlek már
Szíved tája arra jár amerre én...
sosem követném,
elengedném!
Bánat, fáradtság!
Minden bánat és fáradtság!






 


(Szívemet adtam egy tékozlónak...
Magamat adtam egy tékozlónak...)

[Chorus]
 Szerelmed úgy fáj,
idegen tájon jár,
nem figyelsz rám.
Nem szeretsz már,
így elszállok
az egekbe én...

 (Szívemet adtam egy tékozlónak...
Magamat adtam egy tékozlónak...)
 
Szárnyalok én...

Tört szívek fájdalmas dala ér,
kár szólnom rád...
Tündérszép álmaim szigetét
nem élted át.

Türelmem elveszett
az úton melyet jársz
oly időt teremtett
mi bennem gyász!

Bánat fáradtság,
mindig bánat s fáradtság!

 [Chorus]
 Szerelmed úgy fáj,
idegen tájon jár,
nem figyelsz rám.
Nem szeretsz már,
így elszállok
az egekbe én...


(Szívemet adtam egy tékozlónak...
Magamat adtam egy tékozlónak...)
 
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély
Szívem fájdalma mély

Szívem fájdalma mély

Szeretettel üdvözöllek, nézz körül és gyere máskor is .....:))

Dinamit:Tépd el az időt...emlékezés

Néha meg-meg állok én
Lehajtott fejjel.
Kezem önkénytelen
Összekulcsolom.
Néha önmagamba nézek
Lehunyt szemmel.
Mit csináltam,
eddig rosszul én.
Nem tudom.

Néha megállsz te is,
Hogyha nem lát senki.
És a megtett utat
Végig gondolod.
Néha önmagad sem tudod
Már szeretni.
Mit csináltál,
Hol rontottad el.
Nem tudod.


Tépd el az időt,
Törd el a múltat!
Gondold azt,
Hogy mától fogva élsz!
Gyöngyfényű hűs patak,
Lemossa arcodat.
És ha onnan majd viszatérsz
Egy új útra megtisztulva lépsz!

Néha megállsz te is,
Hogyha nem lát senki.
És a megtett utat
Végig gondolod.
Néha önmagad sem tudod
Már szeretni.
Mit csináltál,
Hol rontottad el.
Nem tudod.


Tépd el az időt,
Törd el a múltat!
Gondold azt,
Hogy mától fogva élsz!
Könnyfényű hűs patak,
Lemossa arcodat.
És ha onnan majd visszatérsz
Egy új útra megtisztulva lépsz!

Hogyha véget ér a koncert
És elindulsz.
Vár az utca, amely
Közben már kihalt.
Lassan lépkedsz
És a sarkon majd befordulsz.
Vidd magaddal éjszakára is. Ezt a dalt.

Kovács Kati: Úgy szeretném...Édesanyám

Hexina: Anyám, ne sírj...Veled leszek

Republic:Sose voltál, mindig vagy...szív szava

 

Ha a szívem a szíveddel dobban,
Kicsi ablak nyílik álmomban.
Veled elmennék, velem elbújhatsz,
Sose voltál, mindig vagy.

Ha a szívem a szíveddel dobban,
Veled álmodtam, velem álmodhatsz.
Süt a nap és most már múlik a fagy,
Sose voltál, mindig vagy.

Soha nem volt még amit érzek,

És nem lesz már sohasem.

Soha nem volt még amit érzek,

Legyen örökre vagy örökre nem.

Szemeiddel a tüzzel játszottam,
Sose gondolnád amit gondoltam.
Csak neked ragyog egy kis csillag,
Sose voltál mindig vagy.

Soha nem volt még amit érzek,

És nem lesz már sohasem.

Soha nem volt még amit érzek,

Legyen örökre vagy örökre nem.

Soha nem volt még amit érzek,
És nem lesz már sohasem.
Soha nem volt még amit érzek,
Legyen örökre vagy örökre nem.

Ha a szívem a szíveddel dobban,

Kicsi ablak nyílik álmomban.

Veled elmennék, velem elbújhatsz,

Sose voltál, mindig vagy.

Ha a szívem a szíveddel dobban,

Veled álmodtam, velem álmodhatsz.
Süt a nap és most már múlik a fagy,
Sose voltál, mindig vagy.
Sose voltál, mindig vagy.
Sose voltál...

az éltünk könyvét mások írják...

''Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mértékű és mélységű érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak vélt működését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, először, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem.''

André Rieu - Love theme from Romeo and Juliet

Desperado-Fáj

.

vajon a múltat, mi szép volt,- ki lehet törölni? nem lehet, de nem is kell...

nagy erő és óriási szeretet kell, ahhoz, hogy el tudd engedni azt az embert  akit tiszta szívből szeretsz, nehéz volt ezt a döntést meghozni,-elengedni Őt!,Végleg elengedni a kezét,... menni akart...már jó ideje minden rossz volt amit tettem még akkor is amikor segítettem, sok bántást kaptam és én mégis vágytam a szeretetére, reménykedtem hátha Ő is szeret és a jót amit teszek érte észre veszi..nem így lett előbb is észrevehettem volna, hogy neki nagyon rossz volt velem,...

  de,  ha látod, hogy már nem jó neki veled....meg kell tenni, hiszen az egész kapcsolat számomra azt jelentette, hogy amennyi jót csak kaphat ...azt megadjam....

kevés volt ,- nem jól adtam, többet szeretett volna és másképp,..én én voltam .. ő mást akart...nem fogadott el...

az egyik fél mindig jobban szeret és az jobban is szenved.... a vesztes...én vagyok...szívből szeretem...

sikerült neki új életet kezdeni....remélem a szépet ő sem fogja feledni....és az új kapcsolata jobban és úgy ahogy Ő szeretné, -tudja majd szeretni....
szívből kívánom ,találja meg az igazi boldogságot...

nekem...-ezzel a remény is elszállt......és mégis örülnöm kell.. fájva rá gondolni, hogy mást ölel...de
végre jó neki és Boldog lehet...nekem ez a legfontosabb,
 hogy én mit érzek....tényleg  nem számít a szenvedést a lekem fájdalmát úgysem lehet leírni...
mert míg élek Ő, Ő megmarad nekem...itt legbelül...a szívem  zugában csücsül...