2011. január 3., hétfő

OSSIAN-Pogány Ima


Elkísér a szél. Átölel, és titkot mesél!
Az óceán oly mély. Lelkemben a világűr csendje él!
Fázva forró nyárban. 36 fok örökös lázban!
Könnyek arcomon. Elrontott dolgok súlya a vállamon!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mély sötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!

Mutasd csak, hogy vagy! Lássam arcod, halljam szavad!
És olvad már a fagy! Lelkemben a jégkorszak szétszakad!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mély sötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!

Szól, bennem szól!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.