Ülök a szobámban, búsan, egyedülÉs a fájó múltra gondolok
Odakünt az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a homok
Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni
De a homokóra csak pereg, pereg
Így hát, kedves, tovább szenvedek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.