Andrea Bocelli Con te partiro

Wass Albert: Magányosság erdejében

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki,
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.

S van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép,
és megfogja két tévelygő kezem,
lecsókolja két könnyező szemem...
Valaki majd az életembe lép,
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen, mégis fáj nekem...

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
Valaki, akit nem ismerek,
és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat.

Delfinek Egyiptom

A delfin és a bálna

Egyszer régen, mikor az időt még nem mérték a szigorúan kattogó fogaskerekek, élt akkoriban egy ősz öregapó, akinek semmi egyebe nem volt, csak két szerető gyermeke: Bálna és Delfin, egy behemót fiú és egy szorgos leányka. Nem is vágyott ő soha földek és tengerek gazdag kincseire, csak gyermekei boldogságára.
- Én nem maradhatok itt veletek, hamarosan el kell mennem, de ti sose hagyjátok el egymást! - mondta gyakran, és egy gyászos reggelen, könnyű lelke végleg elrepült.
Ettől kezdve a két testvér úgy óvta egymást, mint ahogy édesapjuk tette, valaha.
Szegényebbek voltak, mint a templom egerének legkisebb bolhája, ám a törékeny Delfin serényen dolgozott, szántott és vetett, aratott és őrölt, így tudott sütni olykor a kemencében egy mosolygós, kis kenyérkét. Csakhogy a melák Bálna lusta volt, és olyan mohó, hogy felfalt minden fényes kiscipót, amit csak húga kisütött, és mivel a munkához nem fűlt a foga,
egyre kövérebbre, és kövérebbre hízott.
Ám egy este kinyitotta Delfin a kemenceajtót, és így szólt:
- Ezt a kiscipót holnap elviszem a legfőbb varázslónak, Terek urának, hogy ezután is legyen jószívű hozzánk, ne bántson minket.
De bizony, másnapra ennek a cipónak is nyoma veszett Bálna feneketlen gyomrában, és mivel a legfőbb varázslónak egy picinyke morzsa sem jutott belőle, rettentően megharagudott.
- Bálna! Légy átkozott, ne kerülj többé az emberek szeme elé, süllyedj el szégyenedben! - kiáltott dühöngve Terek ura. - Egy ilyen óriás, mint te, nem bújhat el a szárazon, ezért ettől a pillanattól kezdve, neked és utódaidnak örökké az óceánok mélyén kell bujdokolnotok. Csak friss levegőért bukkanhattok fel, néha, és sosem pihenhettek, mindig úsznotok kell, hogy
jóllakjatok!
Attól a naptól fogva, Bálnát senki nem látta többé. Még Delfin sem sejtette, hová tűnt az ő kedves, behemót fivére, de valami a szíve mélyén mindig az óceánhoz hívta. Hajnalanta leült a végtelen vizek partján, és eszébe jutottak öregapó aggódó szavai.
Lám - gondolta magában -, Bálna mégis itt hagyott. Szomorúan nézte a fehéren fodrozódó hullámokat, mígnem egy reggel odaúszott hozzá Százvizetvi sellő, az óceán csodatévő vízi tündére.
- Látom arcodon a mérhetetlen bánatot - mondta -, mi bánt ennyire, hogy még a suttogó hullámok szelíd muzsikája sem vidít fel?
- Magam sem értem, mi történt... - felelte Delfin, és elmesélte, hogyan maradt árván, és egyedül.
Százvizetvi sellő nagyon megszánta, de tudta, mi módon segíthet rajta.
- Én láttam a Bátyádat, itt, az óceán vizében, és te is megtalálhatod. Ha belebújsz a ruhámba, könnyedén siklasz a legszilajabb hullámok között, kitérnek előled az éles korallzátonyok, és a legmélyebb tengerek alján is felkavarhatod az iszapot. Csak az a fontos, bízz a varázserőmben, és mindig végy mély lélegzetet, mielőtt alámerülsz! Addig én felveszem a te ruhádat, és meglesem, mit tesznek az emberek, a homokos fövenyen túl.
Így is történt, Százvizetvi sellő és Delfin ruhát cseréltek, egyik elmerült az emberek zajló tengerében, a másik pedig a sűrű óceánban. Talán a kis Delfin hamarosan megtalálta a lomha Bálnát, és talán Százvizetvi sellő is boldogan élt, az emberek között, de a ruhájukat, biztosan nem cserélték vissza, soha többé.

Cserepes Andrea

forrás:verslista.hu

Még több információ- e rendkívül kedves, intelligens "barátunkról"
http://delfin.wyw.hu/Delfinek_szellemi_kepessegei/
http://delfino.uw.hu/

Dolphin play bubble rings

MOONLIGHT SONATA (Beethoven)

A Hold a lelkem tükre...

...

A Hold, a lelkem tükre

Álltam,
S a Hold tükrében az Ő arcát láttam,

Égtem,
mint csillagfény a kormos égen,
s mint napsütés a kínz6ó télben,
oly jól esett látványa..

Szívem hevesen dobbant, s
Arcomra egy esőcsepp koppant..
Az égen bárányfelhők szaladtak,s
Köztük kisfélnyes csillagok ragyogtak.

Álltam,
a csillagok ragyogásában..

Éltem,

mert a Hold segítette a létem..

Vártam,
s a világűrbe vágytam,
.....egyszer csak emelkedett a lábam..

Boldog voltam,
mert a Hold karjában voltam..

S féltem,
hogy napkeltekor eljön a végem..

Ady Endre-Őrizem a szemed

Ady Endre

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Webcsillag A Hold Szerelme Most

Becsey István: Szeressétek az öregeket

Mennyi mindenbe nem gondolunk bele Velük kapcsolatban! Milyen ritkán jut az eszünkbe, egyszer mi is megöregszünk….Sok történetet hallottam már, hogy szegény idős bemegy a kórházba, valami apróság, gyógyszerbeállítás, vagy csuklótörés miatt, és élve sosem kerül ki onnan.

Valami történik ott velük, valami titokzatos dolog.Azt mondják egyesek, hogy feladják, nem akarnak élni…..

De, vannak, akik nem adják fel!

Minden reggel felkelnek, kibattyognak a kis húzós kocsijukkal a piacra, és gondoskodnak magukról.Hiába a szédelgés, a csontritkulás, Ők mennek.

Gondoskodnak magukról, mert más úgysem gondoskodik Róluk, jó, ha heti egyszer eljön a gyerek, vagy az unoka.

Akkor sem akarja őket saját fájdalmával terhelni, mert ugye, nekik is megvan a maguk baja…

Nem egy, nem kettő idős emberre a szomszédok törik rá az ajtót, ha régen nem látták az idős lakót, ők aggódnak, mi történhetett vele.

Beszélünk az akadálymentesítésről, a vakokról, a rokkantakról, nagyon helyesen.De egyvalakikről ritkán hallani. Nem is igen hallatják a hangjukat.

A jámbor öregekről beszélek, akik teszik a dolgukat, és nem követelnek helyet magunknak a trolin, csak állnak bottal, és húzós kocsival, elfogadva a sorsukat.

Óbecsey István: Szeressétek az öregeket!

SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET!

Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek, az öregeket,
A reszkető kezű ősz apákat, a hajlott hátú jó anyákat,
A ráncos, eres kezeket, az elszürkült sápadt szemeket,
Én nagyon kérlek titeket, szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket,
Öleljétek meg az öregeket, adjatok nekik szeretetet,
Szenvedtek ők már eleget, vigasztalóik ti legyetek!

Ne tegyétek őket szűk odúkba, ne rakjátok őket otthonokba,
Hallgassátok meg panaszukat, enyhítsétek meg bánatukat,
Legyen hozzájuk szép szavatok, legyen számukra mosolyotok,
Én nagyon kérlek benneteket, szeressétek az öregeket!

Ha majd az örök szeretet elhívja őket közületek,
Ti foglaljátok el a helyüket, mert ti lesztek majd az öregek!
S mindazt, mit nekik tettetek, azt adják nektek a gyerekek!
Azért előre intelek titeket, szeressétek az öregeket!

Celestial Journey

Wass Albert Jó éjszakát

Késő van. Talán aludni fogok.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Nehezen szerzett nyugodalmamat
Szeretném megosztani veletek,
Testvéreim a végtelen világban.
Ma kiderült, ma csillagokat láttam,
Ma rendet láttam, és harmóniát.
Mielőtt behúnynám a szememet,
Elvégzem még ezt a vigiliát.
Ajtótokra varázs-jelet vetek.

Leborított lámpámat: lelkemet
Ajtóitok előtt meghordozom,
Halkan, halkan, lábujjhegyen megyek,
S magam módján talán imádkozom:
Aludjatok, szépet álmodjatok.

Gyermek ne ríjon, anya ne remegjen,
A lány lássa meg első kedvesét,
Az öregek hadd kalandozzanak
Emlékeik honában szerteszét.
A férfi lássa célnál önmagát.

Jó éjszakát, jó éjszakát.

Amíg élünk, visszatérünk

Amíg élünk - visszatérünk, fény a fényhez, hol gyertya ég. Tiszta szívvel, ha Napba nézel, miénk lesz végleg, mi volt miénk. Szó a szóhoz, ha még elérhet, egy útra téved, ki összefér. Ha megtalálod, saját világod, otthonod lesz, s lesz hazád. A Földnek, s az Égnek, ha titkát majd megérted : végtelen lesz a messzeség, megtalálod, ki benned él. Amíg élünk - visszatérünk, fény a fényhez, hol gyertya ég. Tiszta szívvel, ha Napba nézel, tiéd lesz végleg, mi volt tiéd. A Földnek, s az Égnek, ha titkát majd megérted : megismered majd - hol van hazád, felismered majd - a szív szavát. Amíg élünk - visszatérünk, fény a fényhez, hol gyertya ég. Tiszta szívvel, ha Napba nézel, lesz majd társad, ki elkísér. Szó a szóhoz, elér majd végre, visszatér majd sok utazó. Helyük lesz végleg, Földön, s az Égen, mondható lesz, mi mondható.

Illúzió Felkelt a Hold, a lusta éji lámpás Ezüstös árnyat vetve a hűs dunai habokra. Egy koldus bámulja meredten e képet, Mintha öreg barátját vélné felismerni benne. A kép elillan, búsan lehajtja fejét, Felhők hada sorakozik az égi csatatéren. Leszakad az ég, minta dézsából öntenék, A cseppek útja a koldus orra hegyén vezet a sírjukba, a vén Földbe. Lecsendesül a háború, békét int a Nap s Királyi méltósággal elfoglalja a Hold trónját. A koldus kicsavarja kalapját, feláll és eltűnik a pesti forgatagban. Forog az égi kerék, akár egy rozzant, régi gép. Pajkos árnyak játszanak a Duna partján. Köszönti őket a Hold, a visszatérő vendég, lesütött szemmel keresi öreg barátját. De ő már többé nem pihen itt, követte szerelmét, az égi háború gyümölcsét, a szende esőcseppet. Rozsdás rózsaszirmok röppennek tova a pesti éjszakába.

Kristóf Eliza

Oliver Shanti & Friends - Sacral Nirvana + wheat circles

Garden of the Soul - A lélek kertje

"Lelkek fénykarjai nyúlnak egymás felé, Ujjaink összefonva merülünk a fénybe. Lángoló szeretettel szívünkben, Elindulhatunk immár a végtelenségbe! "
Babits

Ámokfutók - Csak a csillagok

"Akinek arca nem áraszt fényt, abból sose lesz csillag. "
Hamvas Béla

Égnek ostora ( Rege Atilláról)

Dalriada - Tavaszköszöntö

Dalriada - Nap és szél háza

"Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen gyönyör, halállá válik..."

Hamvas Béla

Dalriada Igaz hittel

"Az igazság a szellem számára pontosan az, ami a fény a szem számára. "
Hamvas Béla

The Joy of Wolves (Vangelis)

Vangélisz Papathanaszíu vagy csak röviden Vangélisz (latinos átírásban gyakran: Vangelis; született: Evángelosz Odiszéasz Papathanaszíu [Ευάγγελος Οδυσσέας Παπαθανασίου]; Volosz, 1943. március 29.) világszerte ismert görög zeneszerző, az elektronikus zene és a new age stílusának kiemelkedő alakja és a világhírű Aphrodite’s Child alapítótagja. Legismertebb művei közé tartoznak a Tűzszekerek, a Szárnyas fejvadász és az 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmekhez komponált zenéi.

Wolf Spirits

"Ha most indulsz, vésd ezt eszedbe, A Fekete Farkast őrizd meg szívedben. Lépteid vigyázó szemek lessék, Nyomaid puha mancsok kövessék."

Radnóti - Latinovits: Nem tudhatom

Radnóti Miklós
Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sirogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.