Angels

Fraktál...

Nickelback - Never Gonna Be Alone

HÉTÁGÚ LÉT

Az vagy akinek hiszed magad,
Vagy az kinek mások tartanak?

Hétnek hétféle.
S hét nyelven beszélsz-e?

Hét éned, hét alakod van tán,
Vagy hét pecsét van kiléted titkán?

Van-e hét életed,
Vagy egy léted hétágú csupán?

A sorsod most melyik ágon jár,
Még hány csalódás, újrakezdés vár?

Hány lesz a hétfejű sárkány,
S a hétpróbás gazember, ki utadba áll?

Hány bőrt nyúz le rólad egy élet,
Talán épp hetet?

És lesz-e hétszínű szivárvány,
Mely megbocsájtja létedet?

JÁTÉK?

Látom, hogy látok,
És hallom, hogy hallok.

Érzem, hogy érzek,
De félek, hogy félek.

Azt játszom, hogy Veled játszom?
Azt álmodom, hogy álmodom?
Azt hazudom, hogy hazudok?
Ezt gondolok, azt gondolok?

Te mit gondolsz, mit gondolok?

Carneval

Farsang

Ishtar - Last Kiss

Az utolsó csók Jégmosoly ül arcomon, Még soha nem sírtam más előtt. Szívem dobban testemben, Lelkem remeg szívemben. Az utolsó csók íze égeti az ajkam, De hangodat már nem hallom a zajban. A zajban, mit gondolatom alkot. A könny, mit belőlem fakasztott. Ölelésed érzem. Megöl! A halál lett már kedvesem, Mely szerelmeddel büntet. Keserves és fájó felejtésed, Lehetetlennek látszik. Hoffmann Richard, Poet.hu

The Killers - Mr. Brightside

“A sokarcúság ellentmondása. Az ember másokban az egyértelműséget kedveli, mégis szívesebben viseli a felismerhetetlenség százszínű ábrázatát.”
(Tatiosz)

Ishtar - Horchat Hai Caliptus

FÖLÖSLEGES ÖTVENES

Szerettem, dolgoztam, tűzzel akartam,
Míg fogadtátok, mindent adtam.
Már csókot, se rangot nem siratok,
Szívemben keserű füst kavarog.

Farsang-álarc

" Én vagyok a Te távoli

társad és örökös barátod,

kinek kezét sose fogod meg

s igazi arcát sose látod.

Én is, mint te egyazon úton

járok szüntelen körbe-körbe,

s éjszakánként ugyanúgy nézek

önmagamba, e furcsa, görbe,

törött és fátyolos tükörbe.

De nem szabad velem törődnöd,

legfeljebb ints egy lenge búcsút

felém, ha más tájakra visz

ez a vidám és néha bús út,

mely annyifelé kanyarog.

Mert szánalmasan gyönge, gyatra

vadász, ki másra figyel,

mint az üldözött drága vadra.

Célod: hogy rálelj önmagadra."

(Dsida Jenő)

FractalNet HD - "Google Earth" style Mandelbrot flight 1

Sáfrány Norbert: A holnapunk emléke

A máink varázsa,
a tegnap szunnyadó parázsa.
A holnapunk nem léte
marad a most emléke.

Csak a jövőnk változik,
a múltunk marad.
Csak a holnap ábrándozik,
a tegnapunk tagad.

Jövőre tombol a tavalyi vihar,
s vele tisztítja arcom a sár.
Hamvába fagy e füstölgő szivar,
mert azt mondtad maradsz, s nem maradtál.

Elmentél holnap, de tegnap visszajöttél,
megtaláltál, pedig nem kerestél.
Magadhoz húzva messze dobtál,
úgy futottál, hogy végül itt ragadtál.

A máink parázsa,
a tegnap szunnyadó varázsa.
A holnapunk emléke,
a mostunk nem léte.

Babits Mihály: Esti kérdés (Babits hangja)

Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, sima bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatosan, hogy minden fűszál
lágy leple alatt egyenesen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyű, sima, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyújtják sorban a napfényű gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze múltba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő sziszifuszi kő?
miért az emlékek, miért a múltak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?

vagy vedd példának a piciny fűszálat:
miért nő a fű, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

Babits Mihály összegyűjtött versei

Hegedűk hervatag szava

Hegedűk hervatag szava, párás virágok
illata, mosolyok szomorú zamata,
szívembe hasztalan vet új zenét csirátok,
csirázni sziklaként nem hagyja bánata.

Ó milyen bánat ez? Milyen kór? Melly bal átok
fogant meg? Melly adósság szörnyű kamata?
Talált ebet növeltem, játékos barátot,
s gonosz szelindekké nőtt, rám vicsorul foga.

Tán árva magamért, tán az emberiségért,
talán csak semmiért... Ah, értse, aki még ért
valamit, bánatom!... Szók, szók, ti pártütők,

kik hajdan ami volt értetlen, meg súgátok,
és fegyverré a bút edzé harmóniátok,
mért hagytok így dadogni most a világ előtt?

http://www.youtube.com/watch?v=JkhS1eIk8ME

Tóth Árpád - Tudástár hangosan

Babits Mihály, Tóth Annus, Tóth Árpád és Karinthy Frigyes, Esztergom 1926






Lélektől lélekig (1923)

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szívek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
(25-32. sor)

http://enciklopedia.fazekas.hu/palyakep/magyar/Toth.htm

József attila - Tudástár hangosan

Juhász Gyula - Tudástár hangosan

Babits Mihály-Tudástár...hangosan

A vén kötéltáncos
I.

»Nosza feszítsd ki font köteled
kösd lábra táncos cipellődet.
Fogd kézbe hosszú súlyzórudad:
tudnád-e még, mint egyszer tudtad?
Amíg élsz, ugrálj! Lássuk, híres!
Győzi-e jobban más ha kiles?
Kilestük titkod, csináljuk is
még néha-néha cifrázzuk is.
Lépted habozó, bokád remeg,
könnyekbe vakul gyönge szemed:
de a mi falkánk halad, halad
előre, vissza könnyen szalad.
Felhők mezője lábunk alatt:
mit bánjuk, mi van a felhők alatt!«

II.

Addig beszélnek: fogom magam
kihozom súlyos aranyrudam
fölveszem táncos cipellőmet
vonom kötelem felhők felett.
Jól tudom, mi van a felhők alatt:
szájas mélységek, szúrós falak.
Mint roncsolt arc a fátyol mögött,
olyan a táj és rajta a köd.
Szikla kisebzett, föld megrepedt.
Görcs húzza össze a hegyeket.
Borzong a bozót, az erdő fut,
lázas a város, elakad az út
minden bérc fojtott tűz-csobolyó
vonaglik ágyában a négy folyó.

III.

Kínpanoráma! iszonyú sors!
Óh bús bátorság, mire sodorsz?
Bár volnék könnyű, hólyag gyanánt,
ne látnék semmit, jó vak gyanánt,
Szirt engem öklel, tűz nekem fáj
fojtó folyó és tályogos táj.
Kásás hidegláz! zöld szédület!
Lerúgom táncos cipellőmet.
Szorul a szívem, ámolyodom
vad vízbe ejtem aranybotom.
Óh folyó, ránts le iszapodba!
Vak tűz, égess el kicsapódva!
Temess el, erdő! taposs el, út!
Boldogtalan ki magasan fut.

Remenyik Sándor-Tudástár hangosan

Gyorsvonaton

A határ mellől így jöttem haza:
Gyorsvonaton. Leszállt az éjszaka.
Az éjszakában rohant a vonat,
Mint egy vassá vált, őrült gondolat,
Remegtek, döngtek a sínek belé.

Gondoltam: megyek hát visszafelé.
Aztán megint előre, megint vissza,
S előre ismét, nyughatatlanul,
Míg a föld minden csöpp vérem felissza,
S szálló szikrám az ugar elnyeli.

Mint a mozdony a szikrák záporát,
A lelkem is úgy ontja álmait,
Ugarra, éjbe, tar erdők fölé,
Az egyik határtól a másikig.
Megállásom csak percnyi van nekem.

Kinézek önnön lelkem ablakán,
Nézem a vízpárát, a rajt' lepergőt,
Szemem, vagy az ablak homályosul?
Tünedeznek a novemberi erdők.
Ilyen őszi roham az életem.

Magas töltésen száguldok tova,
A töltés alján pici ablakok
Világolnak: a Béke szemei.
S intnek: megállj! De meg nem állhatok,
Visz a lelkem: az Ahasvér-vonat.

Kis ablakok ott lent, - minden hiába:
A puha fészek kalicka nekem,
Nekem rohannom kell így, átkozottan,
Reszkető, nyögő, döngő síneken,
Tovább, - - a végállomásig. -

Moon Temple - Karunesh

A nap lassan eltűnik a dombok mögött

S a félhomályban, csendben ciripel egy tücsök

A sötétség árnyai hirtelen megelevenednek,

S ijesztő, démoni játékba kezdenek.

Az éj birtokba veszi az erdőt

S ítéletet hoz élők s holtak fölött

Fura árnyak járják örült táncukat

S egymásra kiáltják varázslatukat.

Párás félhomály kúszik a semmibe

Bevilágítja a tisztást a hold ezüst fénye

Áttetsző lények kézen fogva járnak

S halk hangon bűbájt mormolnak.

Pirkadatig tart az éji látomás,

Mert a felkelő nap megtöri a varázst

Eltűnnek az árnyak ijesztő lénye: Alkony

De alkonyatkor visszatérnek, kísérteni!

Német Kornélia: Alkony

A szeretet annyira szép

Shakespeare mondá: színház az egész világ
ó mily nagy vala neki igazsága: valóban színház a világ
maszkok mögé rejtőzött emberek színes karneválja.

Shakespeare mondá: s színész benne minden ember
ó mily nagy vala neki igazsága: színészek vagyunk
eljátszott szerepek, vágyak, álmok színes karneválja.

Ki tudja, hol vannak a határok, hol ér véget a szerep
ki tudja, mire gondolsz, mikor azt mondod, szeretsz.

Átsírt éjszakák, elfojtott vágyak s összetört álmok
mondd hol ér véget a szerep, s vannak-e még határok?

forrás: Poet.hu Zubor László:Színház a világ?

Farsang

Farsang Itt van már a farsang tánccal és zenével, csínján sosem bánik széles jókedvével. Elő a maskarát, úgy menjünk a bálba, még ha banyaként is indulunk a táncba. Nem szabad ilyenkor zöldséget árulni, ha paphoz szeretnénk párunkkal járulni. Vigyünk egy kis jó bort, ne menjen már kárba, hátha a jelöltet ez hozza majd lázba. Teljenek a napok örömmel, vígsággal, gondunk most ne legyen semmilyen aggsággal! Búcsút int a Farsang, lépjünk a "farkára", reménnyel tekintve év többi napjára!

Poet.hu Vörös Judit

Álarc nélkül Mögöttünk már Vízkereszt, Húsvét még oly távol, Tavaszra várnak az emberek, Sütik a farsangi fánkot. Most mindenki az lehet, Miről egyszer álmodott, Felnőtt és kisgyerek, Járnak farsangi táncot. Lehetsz masiniszta, királylány, Varázsló vagy állatidomár, Akkor is, ha nem sikerült, Most lehet, hiszen ünnepelünk. S ha a mulatság véget ér, Vedd le álruhád, tedd le maszkodat, Maradj kinek rendeltettél, Viseld büszkén igaz arcodat.

Poet.hu Kishonthy Csilla

Lévay Erzsébet: Farsang napján

Farsang napja eljött már,
kezdődik a jelmezbál,
zeneszóra vígan lép,
ring a tarka báli nép.

Nagy mulatság van itt ma,
ezerféle maskara
perdül-fordul, integet,
búcsúztatja a telet.