Az utolsó csók Jégmosoly ül arcomon,
Még soha nem sírtam más előtt.
Szívem dobban testemben,
Lelkem remeg szívemben.
Az utolsó csók íze égeti az ajkam,
De hangodat már nem hallom a zajban.
A zajban, mit gondolatom alkot.
A könny, mit belőlem fakasztott.
Ölelésed érzem.
Megöl!
A halál lett már kedvesem,
Mely szerelmeddel büntet.
Keserves és fájó felejtésed,
Lehetetlennek látszik.
Hoffmann Richard, Poet.hu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.