" Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe,
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törődnöd,
legfeljebb ints egy lenge búcsút
felém, ha más tájakra visz
ez a vidám és néha bús út,
mely annyifelé kanyarog.
Mert szánalmasan gyönge, gyatra
vadász, ki másra figyel,
mint az üldözött drága vadra.
Célod: hogy rálelj önmagadra."
(Dsida Jenő) 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.