A nap lassan eltűnik a dombok mögött
S a félhomályban, csendben ciripel egy tücsök
A sötétség árnyai hirtelen megelevenednek,
S ijesztő, démoni játékba kezdenek.
Az éj birtokba veszi az erdőt
S ítéletet hoz élők s holtak fölött
Fura árnyak járják örült táncukat
S egymásra kiáltják varázslatukat.
Párás félhomály kúszik a semmibe
Bevilágítja a tisztást a hold ezüst fénye
Áttetsző lények kézen fogva járnak
S halk hangon bűbájt mormolnak.
Pirkadatig tart az éji látomás,
Mert a felkelő nap megtöri a varázst
Eltűnnek az árnyak ijesztő lénye: Alkony
De alkonyatkor visszatérnek, kísérteni!
Német Kornélia: Alkony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.