2010. április 30., péntek
Karthago - Requiem
Ugye eljössz még,
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést
Ugye eljössz még, talán eljössz még
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést
Ugye eljössz még, talán eljössz még
Mi várunk rád, ha szól a dübörgés
Ugye eljössz még.......
Ghymes - Álom elé
Álmos vagy, este vagyok
Álmod van, benne vagyok
Mindent kitalál
Álom ami száll
A lelkek este nagyok
A testek most szabadok
Szép harcunk majd megvár
Lassuljunk már
Úgy csukd le a szemedet
Úgy zárd be a kezedet
Mint hogy ha altatnál
És elhagynál
Álmod van, benne vagyok
Mindent kitalál
Álom ami száll
A lelkek este nagyok
A testek most szabadok
Szép harcunk majd megvár
Lassuljunk már
Úgy csukd le a szemedet
Úgy zárd be a kezedet
Mint hogy ha altatnál
És elhagynál
TUDOD MINDEN NEHEZEBB MOST ...
Tudod minden nehezebb most
olyan össze-vissza élek
Lassan kideríthetetlen:
mi a látszat, mi a lényeg.
Tudod mindent mondanak,
de elmaradnak barátok
A dolgokat, csak a felszínen,
csak távolból látod.
De ha mellém lefekszel
képzeld azt, hogy élsz
ha mellettem elalszol:
álmodj nálam szebbeket.
Tudod minden nehezebb most
bármerre lépek
Nem látom az út végét és
egyre jobban félek.
fénytelen szomorú szemmel.
Úgy vagyok én is egyedülminden kérdésemmel.
De ha mellém lefekszel
Képzeld azt, hogy élsz
ha mellettem elalszol:
álmodj nálam szebbeket.
2010. április 26., hétfő
2010. április 25., vasárnap
2010. április 24., szombat
SZANDI - ÁLOMBÓL VALÓSÁG
Öleld magadhoz most a párnát
Ha nincs más,ki vár rád.
Csupán egy végtelen nagy ábránd
S a szíved kitárnád.
Álmodd,hogy szép leszel
Álmodd,hogy nagy leszel
S a vágyak útján indulj el!
Álomból valóság
Tudd meg,hogy eljön egyszer
Úgy lesz,hisz van rá még idő.
Álomból valóság
Pokolból mennyország.
Csupán egy végtelen nagy ábránd
S a szíved kitárnád.
Álmodd,hogy szép leszel
Álmodd,hogy nagy leszel
S a vágyak útján indulj el!
Álomból valóság
Tudd meg,hogy eljön egyszer
Úgy lesz,hisz van rá még idő.
Álomból valóság
Pokolból mennyország.
Eljön ha kívánod,s kivárod őt.
2010. április 21., szerda
2010. április 19., hétfő
2010. április 18., vasárnap
Nagyezsda Nyikityina - Ha magányos fa leszek
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rámhajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Ha magányos fa leszek,
árnyékomba hívlak,
te csak fekszel a gyepen,
a lombom elringat.
Ha magányos hold leszek,
örökre az égen,
benézek ablakodon
minden áldott éjjel.
Ha forrássá változom,
néked dudorászok,
eloltom, ha rámhajolsz,
a te szomjúságod.
Többet nem is mondhatok,
ma nagyon szeretlek,
hogy holnap mit mondok majd,
azt holnap kérdezd meg.
Zaray Marta - Homokora
Homokóra
Ülök a szobámban búsan, egyedül,
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng,
És az órán pereg a homok.
Szeretném a homokórát megállítani,
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg-pereg,
Így hát, kedves, tovább szenvedek.
Nem tudom elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak,
Két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést,
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára, drágám, azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
Ülök a szobámban búsan, egyedül,
És a fájó múltra gondolok.
Odakünn az utcán lassan fény dereng,
És az órán pereg a homok.
Szeretném a homokórát megállítani,
Szeretném az emlékeim elfelejteni,
De a homokóra csak pereg-pereg,
Így hát, kedves, tovább szenvedek.
Nem tudom elhiszed-e még,
Hogy fájó szívem örökké tiéd.
Álmaimban téged látlak,
Két karomba téged zárlak,
Nem tudom, hogy elhiszed-e még.
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább,
Ezt a fájó bús emlékezést,
Elmegyek én akkor, tovább állok én,
Mert a szívem magányos szegény.
Elviszem én magammal az emlékeidet,
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket.
Utoljára, drágám, azt kívánom én,
Hogy te mással nagyon boldog légy.
Amíg élünk, visszatérünk Vadkerti Imre-Szabó Ilona
Kicsit szokatlan... ez a bejegyzés...itt és most.....
mint a mai napom is .....blogomban úgy érzem helyet kell adni azoknak az embereknek akik boldogan születtek....és nem biztos , hogy a sorsukat Ők alakították csak, hanem külső körülmények is fátylat borítottak rájuk.
Mennek az úton...útjukon....együtt.......
Ők és az örök út....
mint a mai napom is .....blogomban úgy érzem helyet kell adni azoknak az embereknek akik boldogan születtek....és nem biztos , hogy a sorsukat Ők alakították csak, hanem külső körülmények is fátylat borítottak rájuk.
Mennek az úton...útjukon....együtt.......
Ők és az örök út....Két ember egy kerekesszékkel
Aki egy ideje Ajkán él, biztosan látta már ezt az „érdekes” párt, akik ha esik, ha fúj, úton vannak. Horváth néni ül a székében, élénk tekintetében a kapitányi felelősség tudatával, mögötte pedig az elnyűhetetlenek bizonyult tolóerőt biztosító Miklós lépdel, akin soha nem látni, hogy csüggedne, vagy elfáradt volna. Sehogy sem tudom felidézni mikor pillantottam meg őket először, pedig a látvány nem feledhető. Mintha egy Fellini filmből jöttek volna elő, olyan erejű vizuális mondanivalót árasztottak már akkor is felém. Misztikumukat csak növelték a későbbi találkozásaink is, amelyekre mindig akkor került sor, mikor éppen úton voltak ők is, én is. És nem csak Ajkán, hanem más településeken, és a Somló alatti utakon is fel-feltűnnek időnként. Olyan érzésem volt, és van is, hogy ők mindig úton vannak, és csak én töltök hosszabb időszakokat egyhelyben hétköznapi emberként „tengődve”. Elérkezettnek éreztem az időt, hogy ezen erősen szociális töltetű „mozgó film” főszereplőit, és egyben forgatókönyv íróit-írótársuk, és producerük az élet-egy pillanatra megállítsam. Megtettem, és nem bántam meg. Megbánnom akkor kellett volna az életükbe avatkozásomat, ha egy tolakodva kíváncsiskodó, sorsukon csak sajnálkozni tudó emberként könyveltek volna el. Nem ez történt. Örömömre, egyenlő partnerként kezdték el a beszélgetést velem, az illendő bemutatkozás után. Jelenlegi életükről kérdeztem őket, hiszen mindenkinek az adja az éppen legfontosabb feladatokat, útirányokat. Hazafelé tartottak a Padragi városrészben található, elmondásuk alapján antiszociális bérlakásukba. Amúgy az ebéd elköltésén kívül-amelyet a Családsegítő központ biztosít nekik-, a lakás ügyében is próbáltak szívós módon segítséget kiharcolni maguknak. Horváth néni a szóvivő, Miklósnak is vannak önálló gondolatai, de elsősorban a megerősítése az elmondottaknak, az ő fő feladata. Érthetően, szabatosan fogalmazva sorolja a problémáikat, nem is tűnik irreálisnak, amit elmond, hiszen nem csak bírál embereket, és hivatalokat, hanem a jótevőikről is bőven említést tesz. Orvosukról, hivatali pártfogójukról, jószívű szomszédokról beszél elismerően, akik az ő megítélése szerint, sokat tettek értük a legnagyobb szükség idején. Ugyan is még a tavalyi évben, egy általuk ismertnek mondott személy, távollétükben lángra lobbantotta otthonukat. A tűz martalékává lett az ajtó, és az ablak is oly mértékben, hogy csak a cseréjük lehetséges. De erre még csak ígéretet sem kaptak, elmondásuk szerint ezért is nem fizetik a lakbért. Bár a lakás kezelője meg éppen erre hivatkozva nem intézkedik, szintén az általuk elmondottak szerint. Így, hogy a szelet akkor is érzik, amikor nem akarják, és persze fűteni sem tudnak elégségesen. Ennek tüdőgyulladás lett a következménye, és kórházi ápolás. Bár tudják, hogy az épület „dózer érett”, ők nem adják fel, hogy legalább az ajtó, és az ablak újra betöltse funkcióját. Sőt ha az meglenne, érdemesnek látnák, egy a tűzesettel kapcsolatban ott ténykedő szakember által javasolt tűzriasztó felszereltetését is elérni, „hogy a kárt majd valaki megtéríthesse legközelebb”. Bár minden körülmény adott hozzá, mégsem megtört emberek, tovább róják az utakat, mert vannak még jó emberek, és így reményük is. Egymást is ideálisan egészíthetik ki, hiszen egy-egy napból, huszonnégy órát együtt töltenek el. Ha egy irányba mentek volna mindig, valószínűleg visszaértek volna már, a Földet megkerülve Ajkára.
forrás: http://akademia.blog.emasa.hu/2009/05/2010. április 17., szombat
Napoleon Boulevard - Emelj magadhoz
Uram segíts!
Most olyan nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.
Uram adj erőt, hogy maradjon hitem
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
Uram, engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ!
Templomod csendjében megpihenjek,
s lelkemben nyíljon új reményvirág!
Most olyan nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem...
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.
Uram adj erőt, hogy maradjon hitem
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!
Uram, engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ!
Templomod csendjében megpihenjek,
s lelkemben nyíljon új reményvirág!
Fohász
Harcos Katalin
Harcos Katalin
Sose búcsúzz el....
Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű a hó alól - tavasz felé -
Szabadon lélegezve tör a fény felé;
Te is úgy érzed, új élet vár,
Ha az álmodhoz hű maradtál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Szerelemdallam
Gondold, hogy más bolygón
ébredsz fel egy hajnalon.
Érzed, hogy néznek, ülnek az ágyadon
csak mosolyt keresnek arcodon.
Minden szót értesz hangtalanul,
csak szemedbe néz, ki hozzád szól,
azt mondja: könnyebb lenne, hogyha
elfelejtenéd, honnan érkeztél!
De a szép új világ,
falait egy dallam lépi át!
Szerelemdallam,
a szívedig halkan száll
s egy érzés rád talál
egy régi dallam, mit valahol itt hagytál,
újra benned él már,
a Földről szól hozzád!
Gondold, hogy szállsz a Föld felé,
de a csillagokba zuhansz.
Érezd, hogy hívlak, törött szárnyadban
van még erő, hogy rajtuk átsuhanj.
Egy szép új világ
falait egy dallam lépi át.
Szerelemdallam,
a szívedig halkan száll
s egy érzés rád talál
egy régi dallam, mit valahol itt hagytál,
újra benned él már,
a Földről szól hozzád...
Szerelemdallam
a szívedig halkan száll.
Egy régi dallam, mit valahol itt hagytál.
Szerelemdallam
a szívedig halkan száll
egy szerelemdallam,
mit valahol itt hagytál...
ébredsz fel egy hajnalon.
Érzed, hogy néznek, ülnek az ágyadon
csak mosolyt keresnek arcodon.
Minden szót értesz hangtalanul,
csak szemedbe néz, ki hozzád szól,
azt mondja: könnyebb lenne, hogyha
elfelejtenéd, honnan érkeztél!
De a szép új világ,
falait egy dallam lépi át!
Szerelemdallam,
a szívedig halkan száll
s egy érzés rád talál
egy régi dallam, mit valahol itt hagytál,
újra benned él már,
a Földről szól hozzád!
Gondold, hogy szállsz a Föld felé,
de a csillagokba zuhansz.
Érezd, hogy hívlak, törött szárnyadban
van még erő, hogy rajtuk átsuhanj.
Egy szép új világ
falait egy dallam lépi át.
Szerelemdallam,
a szívedig halkan száll
s egy érzés rád talál
egy régi dallam, mit valahol itt hagytál,
újra benned él már,
a Földről szól hozzád...
Szerelemdallam
a szívedig halkan száll.
Egy régi dallam, mit valahol itt hagytál.
Szerelemdallam
a szívedig halkan száll
egy szerelemdallam,
mit valahol itt hagytál...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)