Néha nem tudom, ki vagyok.
Néha magam után kutatok.
Kihúzom a fiókot,
s benne a múltam mosolyog.

Hogy a múltam én vagyok-e?
Hogy ami elmúlt, visszajön-e,
Hogy lehetek-e ugyanolyan
mindig és minden pillanatban?

Néha nem tudom, ki vagyok.
Apróságokon sírva fakadok.
Minden dolgot felhánytorgatok.
Igazságosan gondolkozok?

Hogy amit teszek, én vagyok-e,
Vagy amit mondok, én vagyok-e
Vagy amit akarok, az vagyok-e,
Válaszold meg nekem.

Néha nem tudom, ki vagyok.
hogyha mások félnek, kacagok,
míg azt hiszem, bátor vagyok.
De nem tudom.

Hogy másokon nevetni, én vagyok-e?
Hogy magamon nevetni tudok-e,
Hogy viccesnek lenni lehet-e…
Már nem vagyok képes erre?

Néha nem tudom, ki vagyok.
Magamat keresve andalgok
egy úton, kalandos, bolondos,
csodálatos. Én hol vagyok?

Hogy magamat megtalálni tudom-e?
Hogy az életet jól élni lehet-e,
Hogy magamban hinni szabad-e
Nem tudom.

Néha nem tudom, ki vagyok.
De melletted biztonságban vagyok.
És melletted önmagam vagyok.
Még ha gátlásos is vagyok.
(Sánta Orsolya)