Szeretet...
A szeretet önmagából adja önzetlen szépségét;
Az érintést, a figyelmet s ontja melegségét,
Mely nem csak tagjainkat tartja édes lázban…
Oly értékes, mégis eltűnni látszik e torzuló világban.
Legfőbb értéke egyszerűsége, mi több mint a vonzalom;
Maga a boldogság, a béke, s az igazi oltalom.
Ott van, mikor születünk – rabszolgává téve a szülőt,
S a pillanattól kezdve másban láttatja az értelmet, a jövőt.
Szeretet! Mily hatalmas, mily gyönyörű erő;
Könnyen fogságba ejthet, de rablánca megnyerő.
Értéke akár a tavaszi esőé, mi öntözi a szomjas földet,
Éltető erő, mi ha benned van, kitölti bensődet.
A szeretet a legszebb melódiát játssza szíved húrjain,
Vezetve kézenfogva az önzetlenség s a szépség útjain
Melyen manapság nem sok ember jár, sok rá sem talál…
Szeretet nélkül az élet értéktelen lenne… Silány… és Sivár…
forrás: internet Tiberius Gallus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.