Cardamar - Root Escape

Nap és Hold

Ó, Te sötét éjjelek telt képű vándora,
Kinek csillám ösvény az otthona!
Vidd gondolatom, szívem párjának,
Fényként árazd csókom reája!

Távol vagy, s mégis közel,
Karjaim helyett, csak a fény ölel.
Álmom magányos szédület,
Bizsergető, rideg révület.

Ó Te, ki bősz vadként hajszolod a magányt,
Miért követed a Napot nap, nap után?
Fáklya ő Neked, izzó álom,
Kivel bár válnál eggyé pajzán nászon?

Közel vagyok és mégis távol,
Kezed mondd miért nem találom?
Kacér játék, mit űzöl velem,
Tétje buja, édes és heves.

Ó, hisz Te a Nap, míg a Hold magam vagyok,
Ezért van, hogy a magánytól elfogyok!
De pillantásodtól újra megtelek,
Forró fényeddel szívem perzseled.

A Szerelem, mit együtt játszunk,
Te óvsz nappal, én éjjel álmod vigyázom.
Este tüzes pírral szenderedsz,
Reggel ébredő tekintetedben vészek el!

Mi nekünk a közel, s mi a távol,
Mi a való és mi az álom?
Már tudom, érzem és látom,
Örök hajsza, örök mámor!
forrás: http://www.blogter.hu/

Egy angyali zene...belépett az én angyali szférámba......
hallgatom és azt súúúgja.......amikor szökik a nap a hold elől...s szállnak az angyalok.....