Ha elmúlt ez az éjjel, a hajnal így talál,
Hogy így ölellek téged át, a szó csak suttogás!
Míg gyengéd álom száll rád, én arcod nézem még!
A csendben szíved dobban, e percet mindig őrzöm én!

Mert nincs több kétség, csak Te vagy és én!
Az új nap már bármit kér, azt csak érted tenném!

Karjaid közt érzem, megtalál a csend,
Mert az élet néha sokat kér, amíg majd hozzád enged!
Néha még nem érted tán, messze miért járok én!
Nem kell fény, hogy rám találj! A perc mit őrzök visz
hozzád!

Mert nincs több kétség, csak Te vagy és én!
Az új nap már bármit kér, azt csak érted tenném!
Mert felhők közt szállni, ha húz is a mély!
Nem félek, mert érzem, bennünk sok az erő!
Ez az őrjítő láz!

Ahogy dobban még a szíved, bennem úgy tisztul a fény.
Hogy nem számít más többé, csak amit most érzek én!

Mert nincs több kétség, csak Te vagy és én!
Az új nap már bármit kér, azt csak érted tenném!
Mert felhők közt szállni, még ha húz is a mély,
Nem félek, mert érzem, bennünk sok az erő!
Ez az őrjítő láz!
Ez az őrjítő láz!
Ez az őrjítő láz!
Nem félek, mert érzem, bennünk sok az erő!
Ez az őrjítő láz!