Egy éjjeli lepke vagyok
körbe-körbe forgolódok
egy utcai lámpa fénye körül
az élet belőlem lassan kiürül
ez az utolsó éjszakám,
de kitartok konokul...
Kint vagyok, a szabad ég alatt
bámulom a felhőfoszlányokat
figyelem a pulzáló millió csillagot
és fájdalmammal harcolok
majd beletörődök,
hogy eddig tartott...
Nincs senkim, mindenki elhagyott!
Egy remény mégis csak életben marad
a szerelmem hangjára, figyelmem megakad
felém jön, az én ˝kis drága tündérlepkém˝
egy mosoly bújik meg, ajkam szegletében
mégis van szépség egy szürke lepke életében!