2011. március 28., hétfő
2011. március 26., szombat
Bikini Mielott elmegyek
Nagy magányomban álmodoztam rólad,
Hogy egy napon visszajössz hozzám.
Képek, amiket itt hagytál nekem,
Egy emlék már, mely még mindig él.
A rossz perceim vissza-vissza térnek,
Ha véletlenül megtalállak téged,
Nézlek, és én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem:
"Mielőtt végleg elmegyek,
Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom ezt mindig nézheted,
Szét is tépheted."
Négy szürke fal, egy rádió, egy asztal,
Egy nagy trikó, ezt még tőled kaptam,
Képek, én már semmit nem értek,
Hogy búcsúzóul mért mondtad nekem
2011. március 25., péntek
Safranka Judit:
Tükör barát
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz, -
talán örökké, vagy csak holnapig.
Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is tebenned van.
Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.
Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.
Az önmegismerés tükre mutat
fájón valós, hosszú, nehéz utat,
mit végigjárni egymagunknak kell,
de estünkből barát keze emel.
Tükör barát
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz, -
talán örökké, vagy csak holnapig.
Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is tebenned van.
Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.
Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.
Az önmegismerés tükre mutat
fájón valós, hosszú, nehéz utat,
mit végigjárni egymagunknak kell,
de estünkből barát keze emel.
Tudod a szem a lélek tükre,
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.
És mit látsz benne? Önmagad.
- S igaz lehet mindegyikünkre,
- hogy őszintébb, mint sok szavad.
Tudod a száj hazudni képes,
nem igaz minden gondolat.
De lelked tükre nem negédes.
Az őszintébb, mint sok szavad.
Szemed tüze, ha kell eléget,
Ha fázol, hát átmelegít.
Lelkedben keress menedéket,
ha az élet elkeserít.
Szemed keresi tiszta párját
s ha kedvesedben megleled,
A világ legszebbik varázsát
láthatod benne: SZERETET!
tudod mi a bánat?
2011. március 24., csütörtök
Faragó Gabriella : A szakadék szélén
Boldog órák, boldog percek, gyertek,
Adjatok kihűlt lelkemnek értelmet.
Adjatok erőt, s végtelen kitartást,
Legalább tőletek kapjak vigasztalást.
Nem kérek mást, csak azt mi kapható,
Egy érintés, egy kedves bűvös szó.
Csak azt, mit minden ember kíván,
A szerelem roskadozó hídján.
Ennyi kellene, hogy át tudjak jutni,
A másik partra, futni, csak futni…
De nincs se erőm, se támaszom,
Se ki elkísérne és segítene utamon.
Ha volna, ó ha volna valaki,
Akit átölelve újra tudnám érezni,
Azt, mire szívem, lelkem éhes,
Szeretve lenni, s szeretni képes.
De tudom, hogy rám nem várnak,
Sem szerelmes percek, sem vidámak.
Nem vár rám, kire lelkem éhezik,
Hisz Ő talán már nem is létezik…
Elveszett, mint ahogy elvesztek a remények,
Mint a boldogságra tett ígéret,
És elvesztek a vágyak, az álmok, minden,
Mint ahogy elvesztem én is a végtelenben.
Boldog órák, boldog percek, gyertek,
Adjatok kihűlt lelkemnek értelmet.
Adjatok erőt, s végtelen kitartást,
Legalább tőletek kapjak vigasztalást.
Nem kérek mást, csak azt mi kapható,
Egy érintés, egy kedves bűvös szó.
Csak azt, mit minden ember kíván,
A szerelem roskadozó hídján.
Ennyi kellene, hogy át tudjak jutni,
A másik partra, futni, csak futni…
De nincs se erőm, se támaszom,
Se ki elkísérne és segítene utamon.
Ha volna, ó ha volna valaki,
Akit átölelve újra tudnám érezni,
Azt, mire szívem, lelkem éhes,
Szeretve lenni, s szeretni képes.
De tudom, hogy rám nem várnak,
Sem szerelmes percek, sem vidámak.
Nem vár rám, kire lelkem éhezik,
Hisz Ő talán már nem is létezik…
Elveszett, mint ahogy elvesztek a remények,
Mint a boldogságra tett ígéret,
És elvesztek a vágyak, az álmok, minden,
Mint ahogy elvesztem én is a végtelenben.
2011. március 23., szerda
2011. március 19., szombat
Megrezdül, testem, már ébredek
Talán álmodtam s tévedek?
Látomásom volt az éjjel
Csillagok közt jöttem a fénnyel.
Mintha nálad jártam volna
Szárnyalva a messzeségben
Felhők felett, a nagyvilágba
Repültem hozzád vágtába.
Éreztem, most is vársz rám
Sóhajoddal s vágyakozással.
Mint virág tárod ki szirmaid,
Leszálló harmat után szomjasan.
Hajnalodik, lassan ébredezel Te is,
Rám gondolsz, szemeidet nyitod
Én szerelmem fényét vetem Rád
Mint fénykoszorút bontó napsugár.
Csillogó ajkaid kissé megnyitod
Kelyhedből áradó mézes csókod
Föléd hajolva lágyan ellopom
S bennem kinyílik egy Lélekvirág.
Talán álmodtam s tévedek?
Látomásom volt az éjjel
Csillagok közt jöttem a fénnyel.
Mintha nálad jártam volna
Szárnyalva a messzeségben
Felhők felett, a nagyvilágba
Repültem hozzád vágtába.
Éreztem, most is vársz rám
Sóhajoddal s vágyakozással.
Mint virág tárod ki szirmaid,
Leszálló harmat után szomjasan.
Hajnalodik, lassan ébredezel Te is,
Rám gondolsz, szemeidet nyitod
Én szerelmem fényét vetem Rád
Mint fénykoszorút bontó napsugár.
Csillogó ajkaid kissé megnyitod
Kelyhedből áradó mézes csókod
Föléd hajolva lágyan ellopom
S bennem kinyílik egy Lélekvirág.
forrás: AMF,lelekvandor
2011. március 17., csütörtök
2011. március 15., kedd
Napoleon Blvd-Legyetek jók, ha tudtok (HQ)
Azt hittem csak játék
bebarangolni
a szeretet birodalmát
megríkattak emberek
helyzetek sírtam
néha magam miatt is
s már tudom
a szeretet
vetületeiben
sose mérhető fel
szeretet helyett a szerelmet kerestem
-állandóan keverve a nehezen érthetőt-
a nevezetlent melyet mindenki jól-rosszul
felfedez s minek szavára messzi utakra is elindul
és így vetődtem
a szeretet hangtalan
malmaiig s tovább
hol ostya lesz
lisztből és lágy kenyér
és én voltam a kenyér
és akkor ajándékba
kaptam a szerelmet
hogy majd megismerjem
Építek egy jó erős
malmot-mementónak
s odaállítom a szerelem kapujába
játékként s mire
a vár újra felépül
ujjból enyém lesz
a szeretet és a szerelem
ritkán egyesülő birodalma
/Nádasdi Éva: Memento /
bebarangolni
a szeretet birodalmát
megríkattak emberek
helyzetek sírtam
néha magam miatt is
s már tudom
a szeretet
vetületeiben
sose mérhető fel
szeretet helyett a szerelmet kerestem
-állandóan keverve a nehezen érthetőt-
a nevezetlent melyet mindenki jól-rosszul
felfedez s minek szavára messzi utakra is elindul
és így vetődtem
a szeretet hangtalan
malmaiig s tovább
hol ostya lesz
lisztből és lágy kenyér
és én voltam a kenyér
és akkor ajándékba
kaptam a szerelmet
hogy majd megismerjem
Építek egy jó erős
malmot-mementónak
s odaállítom a szerelem kapujába
játékként s mire
a vár újra felépül
ujjból enyém lesz
a szeretet és a szerelem
ritkán egyesülő birodalma
/Nádasdi Éva: Memento /
...ha jön a magány
Látom, hogy fáj Neked,
Látod, hogy fáj nekem,
De itt belül lassan,
Elül a félelem.
Már nem bánt, ha jön a magány.
Már nem félek attól,
Ha belehalok,
Már nagyon rég érzem,
Egyedül maradok,
De már nem bánt, ha jön a magány.
Ha nem lehet úgy, ahogy
megálmodtuk százezerszer,
Ha hiába kérjük még
Ezerszer újra.
Ami nem múlik ami megmarad,
Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk,
Amit átéltünk, az szerelem.
Az voltam én és Te.
Csak ez segít nekem, ha jön a magány.
Az ablakunkból
Még láttalak,
Az ajtót becsuktad,
De itt maradt a szerelmünk
Hmm, ha jön a magány.
Miért nem lehet úgy,
Hogy csak szeretünk,
Aztán még jobban,
Aztán eléghetünk,
Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!
Látod, hogy fáj nekem,
De itt belül lassan,
Elül a félelem.
Már nem bánt, ha jön a magány.
Már nem félek attól,
Ha belehalok,
Már nagyon rég érzem,
Egyedül maradok,
De már nem bánt, ha jön a magány.
Ha nem lehet úgy, ahogy
megálmodtuk százezerszer,
Ha hiába kérjük még
Ezerszer újra.
Ami nem múlik ami megmarad,
Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk,
Amit átéltünk, az szerelem.
Az voltam én és Te.
Csak ez segít nekem, ha jön a magány.
Az ablakunkból
Még láttalak,
Az ajtót becsuktad,
De itt maradt a szerelmünk
Hmm, ha jön a magány.
Miért nem lehet úgy,
Hogy csak szeretünk,
Aztán még jobban,
Aztán eléghetünk,
Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!
Angyalok Keringője
Szeretnék angyalként az
emberek lelkébe látni,
egy pillanatra
megérinteni
őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az
enyémet
adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni
őket,
ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli
annak.
Velük
zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy"Angyal"" megtehet!
emberek lelkébe látni,
egy pillanatra
megérinteni
őket,
s mélyen a szívükbe ásni.
Megőrizni mosolyukat,
s cserébe az
enyémet
adni,
átélni minden élményüket,
s őket nem szenvedni hagyni.
Átölelni
őket,
ha éppen
egyedül vannak,
csókot adni nekik,
de csak aki megérdemli
annak.
Velük
zokogni, s
örülni, amikor csak lehet,
hiszen ez a legtöbb,
amit egy"Angyal"" megtehet!
2011. március 14., hétfő
Máté Péter - Egyszer véget ér
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.
Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.
Tears From The Moon
A Hold Vándora A Holdon jártam álmomban,fehér porban nyomom. A napfényt vissza tükrözé egy holdi alkonyon. A Hold Leánya vár reám, e bolygó asszonya. A sziklák csúcsán hívogat, legendák vár roma. Ó, Hold Vándora eljöttél, áldás, hogy itt lehetsz! Jobb hír felénk már nem jöhet, köszöntünk tégedet! A távolban kék sziluett, egy szép hölgy arra vár, Hogy kéz a kézben lépjünk át, Holt Álmok Ajtaján. Ó jöjj karomba Hold Leánya, köszöntlek égi lény! Az én kezembe add kezed, áradjon égi fény! A Titkok Kertje tárul fel, e misztikus liget. Már újra él..., ím ez a jel, megdobban hű szíved! Újra él e holt planéta, mi eddig álmodott. A Hold Vándora visszatért, és ébredést hozott! Már friss szél járja ligetünk, a vén Föld fénye fenn. A Földsugár sétára hív, e titkos éjjelen... Ó Hold Leánya ezüst fák, hold-pagodák alatt. Elhagynak már a bókok is, az ihletett szavak... Csak állok némán, meglepve, egy arany kút felett. A Holdon újra szállanak hűs esőfellegek. Még két karomban tartalak, már táncolunk, mint szél Meglebben könnyű ruhád, minden életre kél... Emléktüzek gerjedének, mint fénylő kráterek. Ím a Holdon új élet vár, s szeretnek engemet! Szeretnek, mert emlékeznek, Hold Vándora vagyok. Visszaértem, visszatértem, már jőnek szép napok! | ||
Poet.hu Szuhanics Albert (Debrecen, 2008. november 1.) |
♥♫Conjure One - Tears From The Moon♥♫
Ima a Holdon Búskomor alkony, úgy nyúlik az árny,Oly rideg, fáradt a holdbéli táj. Járom az utam a Holdnak porán, Süpped a lábam a léptem nyomán. Száll, egyre száll a Nap lefelé, Árnyékom siklik a léptem elé. Kráternek mélyén szétnézek én, Hasadó sziklák a tér peremén... Ősi romoknak csak emléke él, Összeomolva a hegy tetején. Csillagot hordozó fekete éj, Ezernyi rejtélyt, titkot mesél. Tündöklő kék bolygó, Föld odafenn, Nézzük irigyen - mind idelenn. Elmúlhat Holdon még százezer év, Csak zordabb a táj, az ég feketébb. Őseink hirdeték van mennyország. És az az ország a Föld odaát. Kék ege van és zöld mezeje, Ott él az ember és sok gyereke. Énekel sok madár harmóniát, Harmatos hajnalon nyíló virág. Dús erdő ölén tisztásra lelsz, Szerelmet érzel, forrón ölelsz. Csobogó csermely folyammá vált, Így érve majd el a nagy óceánt. Esőknek vizétől lomb üde zöld, Issza a mező és issza a föld. Fönn van az égen a kék mennyország, Csak igaz lélek jut oda át. Tengerek mélyén is élet terem, Van boldogság és van kegyelem! Holtaknak holtja, síri verem, Holdbéli mezőn csak árnyék terem... Halotti csönd és kínzó magány, Ezen a tájon a madár se jár! Élő a Föld és zajos a lét, Él ott a víz és él ott a lég. Szólítunk téged menny ura fenn, Hadd legyünk Földön emberi nem! | ||
Poet.hu Szuhanics Albert (Debrecen, 2007. február 22.) |
2011. március 13., vasárnap
Angel: Rózsa
Azt hiszi ő a világ ura,
S önmagáért pompás az illata.
Büszkén virít ártatlan bimbója.
Nem figyel fel igazi szóra…
Forróságot a szél is csak neki oltja,
Érte hűsít az egek harmata.
Nem termett ő semmi bántóra,
Nem termett ő, csak a jóra.
…
Rosszra fordult a sorsa…
Gonoszság tintája végig befolyta.
Szépségét a földbe tiporta....
Többé már csak egy fekete rózsa.
…
Tüskés szárát a szél is elsodorja,
Szirmait búsan hullatja a porba.
… Elszállt életével minden álma,
Emlékét nem őrzi más, csak a sötétség árnya…
Moonshadow.hu
Azt hiszi ő a világ ura,
S önmagáért pompás az illata.
Büszkén virít ártatlan bimbója.
Nem figyel fel igazi szóra…
Forróságot a szél is csak neki oltja,
Érte hűsít az egek harmata.
Nem termett ő semmi bántóra,
Nem termett ő, csak a jóra.
…
Rosszra fordult a sorsa…
Gonoszság tintája végig befolyta.
Szépségét a földbe tiporta....
Többé már csak egy fekete rózsa.
…
Tüskés szárát a szél is elsodorja,
Szirmait búsan hullatja a porba.
… Elszállt életével minden álma,
Emlékét nem őrzi más, csak a sötétség árnya…
Moonshadow.hu
2011. március 12., szombat
Josh és Jutta - Az élet mint homokszem
Az élet mint homokszem pereg tovább,
az elmúló rossznak a súlya sem fáj,
arcod a fény mossa jobb lesz talán,
a rád váró út még előtted áll.
Minden bűnös pillanat, csábít fejedben megmarad,
forró tűzként perzsel, küzdeni hív.
Titkok kertjén lépkedem, az almát újra letéphetem,
bűnünk újra élem csábít a kín.
De néha érzed, hogy mást vársz már,
tested éget, egy láz járja át.
Sok gonosz mely rám vár minden nap, szemem lehunyva nem marad,
fülledt végzetemtől menteni bírsz.
Titkok kertjén lépkedem, az almát újra letéphetem,
bűnünk újra élem csábít a kín.
De néha érzed, hogy mást vársz már,
tested éget, egy láz járja át.
az elmúló rossznak a súlya sem fáj,
arcod a fény mossa jobb lesz talán,
a rád váró út még előtted áll.
Minden bűnös pillanat, csábít fejedben megmarad,
forró tűzként perzsel, küzdeni hív.
Titkok kertjén lépkedem, az almát újra letéphetem,
bűnünk újra élem csábít a kín.
De néha érzed, hogy mást vársz már,
tested éget, egy láz járja át.
Sok gonosz mely rám vár minden nap, szemem lehunyva nem marad,
fülledt végzetemtől menteni bírsz.
Titkok kertjén lépkedem, az almát újra letéphetem,
bűnünk újra élem csábít a kín.
De néha érzed, hogy mást vársz már,
tested éget, egy láz járja át.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)