♥♫Conjure One - Tears From The Moon♥♫

Ima a Holdon Búskomor alkony, úgy nyúlik az árny, Oly rideg, fáradt a holdbéli táj. Járom az utam a Holdnak porán, Süpped a lábam a léptem nyomán. Száll, egyre száll a Nap lefelé, Árnyékom siklik a léptem elé. Kráternek mélyén szétnézek én, Hasadó sziklák a tér peremén... Ősi romoknak csak emléke él, Összeomolva a hegy tetején. Csillagot hordozó fekete éj, Ezernyi rejtélyt, titkot mesél. Tündöklő kék bolygó, Föld odafenn, Nézzük irigyen - mind idelenn. Elmúlhat Holdon még százezer év, Csak zordabb a táj, az ég feketébb. Őseink hirdeték van mennyország. És az az ország a Föld odaát. Kék ege van és zöld mezeje, Ott él az ember és sok gyereke. Énekel sok madár harmóniát, Harmatos hajnalon nyíló virág. Dús erdő ölén tisztásra lelsz, Szerelmet érzel, forrón ölelsz. Csobogó csermely folyammá vált, Így érve majd el a nagy óceánt. Esőknek vizétől lomb üde zöld, Issza a mező és issza a föld. Fönn van az égen a kék mennyország, Csak igaz lélek jut oda át. Tengerek mélyén is élet terem, Van boldogság és van kegyelem! Holtaknak holtja, síri verem, Holdbéli mezőn csak árnyék terem... Halotti csönd és kínzó magány, Ezen a tájon a madár se jár! Élő a Föld és zajos a lét, Él ott a víz és él ott a lég. Szólítunk téged menny ura fenn, Hadd legyünk Földön emberi nem!

Poet.hu Szuhanics Albert (Debrecen, 2007. február 22.)