Tears From The Moon

A Hold Vándora A Holdon jártam álmomban, fehér porban nyomom. A napfényt vissza tükrözé egy holdi alkonyon. A Hold Leánya vár reám, e bolygó asszonya. A sziklák csúcsán hívogat, legendák vár roma. Ó, Hold Vándora eljöttél, áldás, hogy itt lehetsz! Jobb hír felénk már nem jöhet, köszöntünk tégedet! A távolban kék sziluett, egy szép hölgy arra vár, Hogy kéz a kézben lépjünk át, Holt Álmok Ajtaján. Ó jöjj karomba Hold Leánya, köszöntlek égi lény! Az én kezembe add kezed, áradjon égi fény! A Titkok Kertje tárul fel, e misztikus liget. Már újra él..., ím ez a jel, megdobban hű szíved! Újra él e holt planéta, mi eddig álmodott. A Hold Vándora visszatért, és ébredést hozott! Már friss szél járja ligetünk, a vén Föld fénye fenn. A Földsugár sétára hív, e titkos éjjelen... Ó Hold Leánya ezüst fák, hold-pagodák alatt. Elhagynak már a bókok is, az ihletett szavak... Csak állok némán, meglepve, egy arany kút felett. A Holdon újra szállanak hűs esőfellegek. Még két karomban tartalak, már táncolunk, mint szél Meglebben könnyű ruhád, minden életre kél... Emléktüzek gerjedének, mint fénylő kráterek. Ím a Holdon új élet vár, s szeretnek engemet! Szeretnek, mert emlékeznek, Hold Vándora vagyok. Visszaértem, visszatértem, már jőnek szép napok!

Poet.hu Szuhanics Albert (Debrecen, 2008. november 1.)