...ha jön a magány

Látom, hogy fáj Neked,
Látod, hogy fáj nekem,
De itt belül lassan,
Elül a félelem.
Már nem bánt, ha jön a magány.

Már nem félek attól,
Ha belehalok,
Már nagyon rég érzem,
Egyedül maradok,
De már nem bánt, ha jön a magány.

Ha nem lehet úgy, ahogy
megálmodtuk százezerszer,
Ha hiába kérjük még
Ezerszer újra.


Ami nem múlik ami megmarad,
Ami nem fogyhat el, hisz úgy vártuk,
Amit átéltünk, az szerelem.
Az voltam én és Te.
Csak ez segít nekem, ha jön a magány.

Az ablakunkból
Még láttalak,
Az ajtót becsuktad,
De itt maradt a szerelmünk
Hmm, ha jön a magány.

Miért nem lehet úgy,
Hogy csak szeretünk,
Aztán még jobban,
Aztán eléghetünk,
Aztán meghalunk - és nem jön a magány?!