Megrezdül, testem, már ébredek
Talán álmodtam s tévedek?
Látomásom volt az éjjel
Csillagok közt jöttem a fénnyel.


Mintha nálad jártam volna
Szárnyalva a messzeségben
Felhők felett, a nagyvilágba
Repültem hozzád vágtába.

Éreztem, most is vársz rám
Sóhajoddal s vágyakozással.
Mint virág tárod ki szirmaid,
Leszálló harmat után szomjasan.

Hajnalodik, lassan ébredezel Te is,
Rám gondolsz, szemeidet nyitod
Én szerelmem fényét vetem Rád
Mint fénykoszorút bontó napsugár.

Csillogó ajkaid kissé megnyitod
Kelyhedből áradó mézes csókod
Föléd hajolva lágyan ellopom
S bennem kinyílik egy Lélekvirág.

forrás: AMF,lelekvandor