2010. április 2., péntek

Stellamara - Szerelem!

Csintalan vágyakat
álmodik az éjjel
és azt képzeli
találkozott a szenvedéllyel

ez az éjszaka felgyújt
az érzés szinte lángol
buja nő lesz most
a szende kislányból

tested simítja
elnyújtózik kéjjel
merészen dacol most
minden veszéllyel

szeme tüze csábít
ajka csókot akar
tapadna hozzád a csípő
ölelne már a kar

mint tévelygő számára
mutat utat távoli fényjel
úgy hív, csábít a lány:
gyere már és érj el!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.